Az őrangyal

Mikor legutóbb bejegyzést írtam, ismét ígéretet tettem arra, hogy jönnek majd tőlem novellák, Star Wars témában, meg más témában is. Ez a mostani a más kategóriába tartozik.

Ezt a novellát valójában egy éve akartam megírni, de akkor még nem volt kellőképpen kidolgozott, így halasztottam. Aztán idén elég sok minden történt velem, kevés volt a szabadidőm, így csak toltam a dolgot, de sosem feledkeztem meg erről az ötletről, és most végre megírtam.

Ez a történet eléggé komoly témát feszeget, és eléggé komor hangvételű, szóval aki épp nagyon boldog karácsonyi hangulatban van, talán jobb, ha később olvassa el. A sztori a személyes élményeimen alapul, a "főhős" is az én nevemet viseli, de azért jelentős mértékben fikció, ezt jó ha tudjátok. Nem is szaporítom a szót, íme:

The Witcher - Segédlet és Novella

Mint az a bemutatkozásomból és az eddigi bejegyzéseimből kiderült, a Csillagok Háborúja és A Gyűrűk Ura világának nagy rajongója vagyok. E kettő mellet van még egy nagy kedvencem, ez pedig a Witcher, vagy a szerző anyanyelvén Wiedźmin. Ez a szerző pedig egy lengyel fantasy író, Andrzej Sapkowski. A történet középpontjában egy professzionális szörnyvadász, Ríviai Geralt áll.
Én a Witcher világát elsősorban a 2007-ben megjelent PC-s szerepjátékból ismerem (ezért is használom a „witcher” megnevezést a magyar „vaják” helyett, mert azt szoktam meg). Először valamikor a megjelenés előtt játszottam a játék demójával, majd 2009-ben játszottam ki először a teljes játékot (a Bővített Kiadást). Már akkor is tetszett, amikor a demóval játszottam, de a teljes játék során teljesen rákattantam. Az a világ, amit Sapkowski megteremtett, nagyon realista, nagyon sötét, és pont ez az, ami miatt annyira tetszik. Mert egy kicsit olyan ez a világ, mint a mi világunk: vad, veszélyes, kalandokkal teli; van rasszizmus, korrupció, bűnszervezetek, prostituáltak, szóval sok minden, ami egy hagyományos fantasy-ben nem feltétlenül fordul elő, gondolok itt elsősorban a Gyűrűk Urára. Na, annak pont a totális ellentéte a Witcher.