Mint az a bemutatkozásomból és az eddigi bejegyzéseimből kiderült, a Csillagok Háborúja és A Gyűrűk Ura világának nagy rajongója vagyok. E kettő mellet van még egy nagy kedvencem, ez pedig a Witcher, vagy a szerző anyanyelvén Wiedźmin. Ez a szerző pedig egy lengyel fantasy író, Andrzej Sapkowski. A történet középpontjában egy professzionális szörnyvadász, Ríviai Geralt áll.
Én a Witcher világát elsősorban a 2007-ben megjelent PC-s szerepjátékból ismerem (ezért is használom a „witcher” megnevezést a magyar „vaják” helyett, mert azt szoktam meg). Először valamikor a megjelenés előtt játszottam a játék demójával, majd 2009-ben játszottam ki először a teljes játékot (a Bővített Kiadást). Már akkor is tetszett, amikor a demóval játszottam, de a teljes játék során teljesen rákattantam. Az a világ, amit Sapkowski megteremtett, nagyon realista, nagyon sötét, és pont ez az, ami miatt annyira tetszik. Mert egy kicsit olyan ez a világ, mint a mi világunk: vad, veszélyes, kalandokkal teli; van rasszizmus, korrupció, bűnszervezetek, prostituáltak, szóval sok minden, ami egy hagyományos fantasy-ben nem feltétlenül fordul elő, gondolok itt elsősorban a Gyűrűk Urára. Na, annak pont a totális ellentéte a Witcher.
2011. december 19., hétfő
2011. december 16., péntek
Star Wars - Jedi Eskü
Még a tavalyi év elején felmerült bennem, hogy vajon hogyan és mire tesznek esküt a jedik. Azt ugyebár tudjuk, hogy az ifjú jedi kezdetben együtt tanul társaival, majd a kamaszkor felé padawan válhat belőle, amennyiben egy mester a tanítványává fogadja. Ekkor az ifjú jedi esküt tesz, de hogy pontosan hogyan, arról sok szó nem esik.
Elkezdtem utánajárni, hogyan szól az eskü szövege. Kanonikus verziót nem találtam, csak olyanokat, amiket rajongók írtak. De én ezeket túl egyszerűnek vagy túl snassznak találtam, szóval végül úgy döntöttem, megírom a saját verziómat. Elvégre, ha más megtette, én miért ne tehetném.
Elég sokat dolgoztam vele, a legnehezebb az volt, hogy minden dolog benne legyen, amit fontosnak tartok, de azért ne legyen túlságosan hosszú. Azt hiszem, végül is sikerült megoldanom a dolgot. Próbáltam úgy fogalmazni, hogy egy kissé fennkölt stílusa legyen, azt hiszem, valamennyire ez is sikerült.
Következzen tehát a Jedi Eskü általam írt szövege, úgy is mondhatnám, ha jedi lennék, én így tenném le az esküt:
Elkezdtem utánajárni, hogyan szól az eskü szövege. Kanonikus verziót nem találtam, csak olyanokat, amiket rajongók írtak. De én ezeket túl egyszerűnek vagy túl snassznak találtam, szóval végül úgy döntöttem, megírom a saját verziómat. Elvégre, ha más megtette, én miért ne tehetném.
Elég sokat dolgoztam vele, a legnehezebb az volt, hogy minden dolog benne legyen, amit fontosnak tartok, de azért ne legyen túlságosan hosszú. Azt hiszem, végül is sikerült megoldanom a dolgot. Próbáltam úgy fogalmazni, hogy egy kissé fennkölt stílusa legyen, azt hiszem, valamennyire ez is sikerült.
Következzen tehát a Jedi Eskü általam írt szövege, úgy is mondhatnám, ha jedi lennék, én így tenném le az esküt:
2011. december 13., kedd
Star Wars - Elemzés - „Tedd! Vagy ne tedd! De ne próbáld!”
Úgy vélem, nincs olyan Star Wars rajongó, aki ne ismerné Yoda mester híres bölcseletét: „Tedd! Vagy ne tedd! De ne próbáld!” De mit is akart ezzel mondani? Miért baj az, ha megpróbálunk valamit? Elgondolkodtam ezen, s megtaláltam a választ. Pontosabban inkább úgy mondanám, az én válaszomat. (Azaz amit itt leírok, az arról szól, számomra mit jelentenek Yoda mester szavai.) Úgy gondoltam, megosztom ezt veletek, hátha valaki hasznát veszi.
I. Filozófiai/pszichológiai háttér:
Mielőtt nekiállnék a magyarázatnak, ismertetném saját kis filozófiai eszmefuttatásomat: ez egyfajta modell, mellyel az élet eseményeit lehet leírni. Ezt is felhasználom Yoda szavainak elemzése során. (Ez a modell teljes mértékben saját kútfőből származik, más elméletekkel való hasonlóság pusztán a véletlen műve.)
Az élet eseményekből, eseménysorozatokból áll. Ilyen esemény lehet például, hogy „lemegyek a boltba kenyérért”, de az is esemény, hogy „egyetemre járok”, ami további al-eseményekre bontható. Ezek az események egy bizonyos minta alapján szerveződnek, mely a következő:
I. Filozófiai/pszichológiai háttér:
Mielőtt nekiállnék a magyarázatnak, ismertetném saját kis filozófiai eszmefuttatásomat: ez egyfajta modell, mellyel az élet eseményeit lehet leírni. Ezt is felhasználom Yoda szavainak elemzése során. (Ez a modell teljes mértékben saját kútfőből származik, más elméletekkel való hasonlóság pusztán a véletlen műve.)
Az élet eseményekből, eseménysorozatokból áll. Ilyen esemény lehet például, hogy „lemegyek a boltba kenyérért”, de az is esemény, hogy „egyetemre járok”, ami további al-eseményekre bontható. Ezek az események egy bizonyos minta alapján szerveződnek, mely a következő:
2011. december 7., szerda
Star Wars - Mando'a-Magyar Szótár
A Mando'a a mandalóriak nyelve. (Tudjátok: Jango Fett, Bobba Fett, Satine Hercegnő a CW sorozatban) A szótárt Karen Traviss munkái alapján készítettem, két évvel ezelőtt. Karen Traviss az az írónő, aki a Lucasfilm engedélyével megalkotta a Mando’a nyelvet. Az ő honlapján (Karen Traviss Honlapja) fellelhető Mando’a – Angol szótárt, valamint a rövid (ámde igen kaotikus) nyelvtani segédletet lefordítottam, és rendszerbe szedtem.
A szótár több mint 1000 szót, kifejezést tartalmaz, vannak benne közmondások, szólások, udvarias és udvariatlan megnyilvánulások (Megtudhatjátok belőle például azt, hogyan kell Mando nyelven köszönteni valakit, vagy éppen elküldeni a jófenébe).
Bónuszként csatolok hozzá egy fontkészletet, amit szintén én készítettem a Karen Traviss oldalán közzétett kép alapján. Így ha valaki írni szeretne Mando’a nyelven, az sem akadály.
Szóval, akit érdekel a Mandalóriak nyelve, töltse le az alábbi fájlt:
A szótár több mint 1000 szót, kifejezést tartalmaz, vannak benne közmondások, szólások, udvarias és udvariatlan megnyilvánulások (Megtudhatjátok belőle például azt, hogyan kell Mando nyelven köszönteni valakit, vagy éppen elküldeni a jófenébe).
Bónuszként csatolok hozzá egy fontkészletet, amit szintén én készítettem a Karen Traviss oldalán közzétett kép alapján. Így ha valaki írni szeretne Mando’a nyelven, az sem akadály.
Szóval, akit érdekel a Mandalóriak nyelve, töltse le az alábbi fájlt:
2011. november 28., hétfő
Star Wars - Képregény - Force Unleashed I-II.
Legutóbb a számítógépes játékszoftver honosításaimról volt szó, a most következő két munkám szorosan kapcsolódik ehhez. Mint legutóbb is írtam, részt vettem a Star Wars: Force Unleashed videojáték mind a két részének fordításában. A tavalyi év folyamán ennek apropójából elkészítettem a két játék képregény változatának fordítását is. Illetve nem csak a fordítást, de a grafikai munkálatokat is én végeztem.
Először az első részt készítettem el. Nem volt egy egyszerű munka. Mivel azt szerettem volna, hogy a fordított verzió minél kevésbé térjen el az eredetitől, ugyanazokat a betűtípusokat akartam használni a szövegek beírásánál, mint az eredeti verzióban. Összesen három ilyen betűtípus volt. Először rá kellett jönnöm, pontosan mi is ezeknek a neve, majd be is kellett szerezni azokat. Ez végül csak a legtöbbször használt betűtípus esetében sikerült, a másik kettőnél úgy jártam el, hogy kerestem egy nagyon hasonló betűtípust, majd átszerkesztettem. A keresgélés és a szerkesztgetés bizony elég sok időbe telt. Aztán lefordítottam a szöveget, ez volt a legkönnyebb része. Végül jött a szövegek beírása. Ez elég pepecs munka volt, mivel nemcsak hagyományos szövegbuborékokban, hanem narancsszínű, térhatású, lekerekített sarkú téglalapokban is voltak szövegek. Ez utóbbiak elkészítése elég sok időt vett igénybe. De még ezután jött a legnehezebb rész: a szövegeket be kellett írni a megfelelő helyre. Az ember azt hinné, ez a legkönnyebb rész. Csakhogy elég gyakran előfordult, hogy az a szöveg, amit lefordítottam, sehogy sem akart beleférni a buborékba. Néhány mondatnál már szabályszerűen a hajamat téptem, mert szinte lehetetlen volt úgy megfogalmazni, hogy a jelentéstartalom se csorbuljon, és el is férjen. És persze a betűméretet is csak bizonyos mértékig lehetett csökkenteni. De aztán végül sikeresen megoldottam.
A második rész már sok szempontból könnyebb volt. A képregény rövidebb, kevesebb a szöveg, nincsenek térhatású szövegbuborékok. Na meg, a betűtípusok már megvoltak, és volt már tapasztalatom is az ilyen munkában. Így azzal sokkal gyorsabban végeztem.
Először az első részt készítettem el. Nem volt egy egyszerű munka. Mivel azt szerettem volna, hogy a fordított verzió minél kevésbé térjen el az eredetitől, ugyanazokat a betűtípusokat akartam használni a szövegek beírásánál, mint az eredeti verzióban. Összesen három ilyen betűtípus volt. Először rá kellett jönnöm, pontosan mi is ezeknek a neve, majd be is kellett szerezni azokat. Ez végül csak a legtöbbször használt betűtípus esetében sikerült, a másik kettőnél úgy jártam el, hogy kerestem egy nagyon hasonló betűtípust, majd átszerkesztettem. A keresgélés és a szerkesztgetés bizony elég sok időbe telt. Aztán lefordítottam a szöveget, ez volt a legkönnyebb része. Végül jött a szövegek beírása. Ez elég pepecs munka volt, mivel nemcsak hagyományos szövegbuborékokban, hanem narancsszínű, térhatású, lekerekített sarkú téglalapokban is voltak szövegek. Ez utóbbiak elkészítése elég sok időt vett igénybe. De még ezután jött a legnehezebb rész: a szövegeket be kellett írni a megfelelő helyre. Az ember azt hinné, ez a legkönnyebb rész. Csakhogy elég gyakran előfordult, hogy az a szöveg, amit lefordítottam, sehogy sem akart beleférni a buborékba. Néhány mondatnál már szabályszerűen a hajamat téptem, mert szinte lehetetlen volt úgy megfogalmazni, hogy a jelentéstartalom se csorbuljon, és el is férjen. És persze a betűméretet is csak bizonyos mértékig lehetett csökkenteni. De aztán végül sikeresen megoldottam.
A második rész már sok szempontból könnyebb volt. A képregény rövidebb, kevesebb a szöveg, nincsenek térhatású szövegbuborékok. Na meg, a betűtípusok már megvoltak, és volt már tapasztalatom is az ilyen munkában. Így azzal sokkal gyorsabban végeztem.
2011. november 23., szerda
Star Wars - Videójáték honosítások
Amatőr fordítói „pályafutásom” során eddig legtöbbet számítógépes játékszoftvereket fordítottam, melyek mindegyike a Csillagok Háborúja világában játszódik. Valójában az egész fordítói „pályafutásom” egy Star Wars tematikájú játékkal kezdődött. Ez a játék pedig a Star Wars: Dark Forces II: Jedi Knight. Ez a játék a Jedi Knight trilógia első része, és annak idején azért vettem meg, mert a második és harmadik résszel már játszottam, azok nagyon tetszettek, és kíváncsi voltam az előzményekre is. Miután megvettem a játékot, elkezdtem hozzá honosítást keresni, ám nem találtam. Akkoriban már tagja voltam a Magyarítások Portál (MP) közösségének, így aztán az jutott az eszembe, csinálok hozzá honosítást én. Tegyük hozzá, fogalmam nem volt róla, hogy mégis miként kellene ennek nekikezdeni, így aztán utánanéztem a dolognak. Az MP oldalán volt egy rövid leírás kezdőknek, de akkor az nekem valamiért magasnak tűnt, így aztán annyiban hagytam a dolgot, és kijátszottam angolul a játékot. Aztán pár hónapra rá megint eszembe jutott a dolog, és ismét nekifutottam. Alaposan átolvastam a leírást, és nekiálltam szerkesztőprogramokat keresni, amelyek lehetővé teszik a fordítást. Szerencsémre volt (illetve még van is) egy oldal, amin a szükséges programokat megtaláltam. Nekiálltam a szövegfájlok előbogarászásának, és a keresés sikerrel zárult, majd ezután jött a próba: átírtam néhány szót a menüben magyarra, visszacsomagoltam a fájlt, majd elindítottam a játékot. És működött! Akkor ez nekem egy frenetikus nagy élmény volt, hogy sikerült a fordítás. Pedig akkor még csak az elején voltam, a munka java része azután jött. Szerencsére volt egy nagy segítségem: a barátom, Ági, aki a fordításban segédkezett, mégpedig nem keveset, több A4-es oldalnyi szöveget lefordított nekem, pusztán csak azért, mert megkértem rá. Ő egyébként nem is szereti a Csillagok Háborúját különösebben. Ebből is látszik, hogy igazi jó barát. Miután ezt a játékot lefordítottuk, szinte rögtön jött a következő, majd rá kb. egy évre egy újabb, és így tovább.
2011. november 14., hétfő
Újabb vers
Ezt a verset még középiskolás koromban írtam, egészen konkrétan pár hónappal a suli befejezése előtt. A vers megértéséhez tudni kell azt, hogy a középiskolában eltöltött évek életem legrosszabb korszaka volt, se előtte, se utána nem éltem át sehol olyan megaláztatásokat, mint ott. Nem részletezném a dolgot. A lényeg, hogy a középiskola vége felé közeledve érzéseimet egy versben fogalmaztam meg. Ezt a verset azután az egyik irodalomóra keretén belül felolvastam az osztálytársaimnak, vagyis azoknak, akiknek szólt. Találjátok ki, mi volt a reakciójuk. Talán el sem hiszitek, de megtapsolták. Nem vicc, ez komoly, vastapsot kapott a vers. Nem igazán értettem a dolgot, akkor azt hittem, hogy nem értették meg azt, hogy ez nekik szól. Ebben lehet némi igazság, mint ahogy abban is, amit akkori magyartanárnőm mondott. Ő úgy vélte, azért tapsolták meg, mert bizonyos szintem azonosulni tudtak vele, kicsit az ő érzéseiket is megfogalmaztam. Mindenesetre furcsa élmény volt.
Fura volt ezt a verset most, évekkel később olvasni. Már nem is emlékeztem rá, hogy akkor ennyire dühös voltam rájuk. De ahogy újból olvastam, ismét feltörtek bennem a régi emlékek, és az igazat megvallva, nem volt egy kellemes dolog. De úgy gondolom, néha azért nem árt, ha az ember emlékezteti magát a rossz dolgokra is, amiket az életben megélt. Így talán jobban tudjuk értékelni a jó dolgokat.
És akkor jöjjön maga vers. Nincs túl sok irodalmi értéke, de úgy gondolom, jól kifejezi azt a lelkiállapotot, amit akkoriban megéltem. Az eleje eléggé negatív hangulatú, de aztán kifejezetten pozitív gondolatokkal zárul. (A vége egy kicsit biztos furán hat, magyarázatként annyit, hogy akkoriban éltem hippi korszakomat, ezt tükrözi az utolsó rész). Szóval akkor a vers:
Fura volt ezt a verset most, évekkel később olvasni. Már nem is emlékeztem rá, hogy akkor ennyire dühös voltam rájuk. De ahogy újból olvastam, ismét feltörtek bennem a régi emlékek, és az igazat megvallva, nem volt egy kellemes dolog. De úgy gondolom, néha azért nem árt, ha az ember emlékezteti magát a rossz dolgokra is, amiket az életben megélt. Így talán jobban tudjuk értékelni a jó dolgokat.
És akkor jöjjön maga vers. Nincs túl sok irodalmi értéke, de úgy gondolom, jól kifejezi azt a lelkiállapotot, amit akkoriban megéltem. Az eleje eléggé negatív hangulatú, de aztán kifejezetten pozitív gondolatokkal zárul. (A vége egy kicsit biztos furán hat, magyarázatként annyit, hogy akkoriban éltem hippi korszakomat, ezt tükrözi az utolsó rész). Szóval akkor a vers:
2011. november 11., péntek
Star Wars - Elemzés - Jedi Kód - „Nincs halál, az Erő van.”
Most pedig következzen a Jedi Kód ötödik, utolsó sorának elemzése, a sor a következőképpen szól:
„There is no death, there is the Force.”, azaz magyarul „Nincs halál, az Erő van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
A jedik a legveszélyesebb munkát végezték a Galaxisban, a küldetéseik során gyakran kerültek olyan helyzetekbe, amikor az életüket kellett kockáztatni (és nem csak háborúk idején). És bár az Erő emberfeletti képességekkel ruházta fel őket, sokszor ez sem volt elég. A jedik közül csak keveseknek adatott meg az, hogy „ágyban, párnák közt” haljanak meg, mint például Yoda Mester. Sokkal gyakrabban fordult elő a korai, erőszakos halál. Fontos volt tehát, hogy a jedik felkészüljenek erre, hogy bármikor képesek legyenek az életüket adni a Köztársaságért.
Tehát a Jedi Kód utolsó sora nem azt jelentette, hogy a jedik ne haltak volna meg (még ha az egyszerű emberek gyakran egyfajta halhatatlan/elpusztíthatatlan lényeknek is gondolták őket). Ezt a sort inkább úgy kell értelmezni, hogy jedik számára a halál mást jelentett, mint az átlagember számára. A Galaxis legtöbb lakója tragédiaként élte meg a körülötte élők halálát, ennek megfelelően pedig a saját halálához is félelemmel viszonyult, s próbált még csak nem is gondolni rá. A jedik azonban nem így vélekedtek a halálról.
Ők ugyanis úgy vélték, hogy amikor valaki meghal, akkor a szelleme, a lelke „eggyé válik az Erővel”. Másképpen megfogalmazva a lelki energiája beleolvad a Galaxist összetartó energiába. Ha ez megtörtént, akkor az egyén lelke megszűnik létezni, az teljes mértékben „feloldódik” az Erőben. Ez lényegében a „porból lettünk, porrá leszünk” elképzelés egy alternatív verziója, csak itt nem a fizikai testről van szó, hanem a lélekről. Ez alól volt néhány kivétel, amikor egyes személyek szelleme a halál után nem vált eggyé az Erővel, hanem megmaradt a fizikai világban, általában egy bizonyos helyhez kötve: mint például Ajunta Pall szelleme, aki a sírjában kísértett, vagy Exar Kun szelleme, aki a Yavin IV ősi templomaihoz volt láncolva. De ez nagyon ritkán fordult elő.
„There is no death, there is the Force.”, azaz magyarul „Nincs halál, az Erő van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
A jedik a legveszélyesebb munkát végezték a Galaxisban, a küldetéseik során gyakran kerültek olyan helyzetekbe, amikor az életüket kellett kockáztatni (és nem csak háborúk idején). És bár az Erő emberfeletti képességekkel ruházta fel őket, sokszor ez sem volt elég. A jedik közül csak keveseknek adatott meg az, hogy „ágyban, párnák közt” haljanak meg, mint például Yoda Mester. Sokkal gyakrabban fordult elő a korai, erőszakos halál. Fontos volt tehát, hogy a jedik felkészüljenek erre, hogy bármikor képesek legyenek az életüket adni a Köztársaságért.
Tehát a Jedi Kód utolsó sora nem azt jelentette, hogy a jedik ne haltak volna meg (még ha az egyszerű emberek gyakran egyfajta halhatatlan/elpusztíthatatlan lényeknek is gondolták őket). Ezt a sort inkább úgy kell értelmezni, hogy jedik számára a halál mást jelentett, mint az átlagember számára. A Galaxis legtöbb lakója tragédiaként élte meg a körülötte élők halálát, ennek megfelelően pedig a saját halálához is félelemmel viszonyult, s próbált még csak nem is gondolni rá. A jedik azonban nem így vélekedtek a halálról.
Ők ugyanis úgy vélték, hogy amikor valaki meghal, akkor a szelleme, a lelke „eggyé válik az Erővel”. Másképpen megfogalmazva a lelki energiája beleolvad a Galaxist összetartó energiába. Ha ez megtörtént, akkor az egyén lelke megszűnik létezni, az teljes mértékben „feloldódik” az Erőben. Ez lényegében a „porból lettünk, porrá leszünk” elképzelés egy alternatív verziója, csak itt nem a fizikai testről van szó, hanem a lélekről. Ez alól volt néhány kivétel, amikor egyes személyek szelleme a halál után nem vált eggyé az Erővel, hanem megmaradt a fizikai világban, általában egy bizonyos helyhez kötve: mint például Ajunta Pall szelleme, aki a sírjában kísértett, vagy Exar Kun szelleme, aki a Yavin IV ősi templomaihoz volt láncolva. De ez nagyon ritkán fordult elő.
2011. november 10., csütörtök
Star Wars - Elemzés - Jedi Kód - „Nincs káosz, harmónia van.”
A következő bejegyzésben a negyedik sor kerül elemzésre, mely a következőképpen szól:
„There is no chaos, there is harmony.”, azaz magyarul „Nincs káosz, harmónia van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
Ez a sor a jediknek a világegyetemhez való alapvető viszonyulását fejezi ki. A jedik úgy vélték, hogy az univerzum, és az Erő folyamatosan a harmóniára, egy egyensúlyi állapotra törekszik. Ez a harmónia egy nagyon összetett, bonyolult dolog, és nem úgy kell elképzelni, mint valami idilli állapotot: az egyensúlyhoz hozzátartoznak a „jó” és a „rossz” dolgok egyaránt. A „jó” és a „rossz” egyébként is nagyon szubjektív dolgok, hiszen az, ami az egyik ember számára jó dolog, az a másik ember számára rossz. A jedik szerint tehát az életben minden eseménynek, történésnek értelme van, ezek mind-mind egy nagyobb egész részei, minden egy nagyobb célnak van alárendelve, ennek az egyensúlyi állapotnak. Nem tagadják, hogy vannak az életben fájdalmas, kellemetlen élmények, események, de úgy vélik, ezek az élet részei, és bizonyos szempontból ezek ugyanúgy szükségesek, mint a kellemes, örömteli dolgok.
„There is no chaos, there is harmony.”, azaz magyarul „Nincs káosz, harmónia van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
Ez a sor a jediknek a világegyetemhez való alapvető viszonyulását fejezi ki. A jedik úgy vélték, hogy az univerzum, és az Erő folyamatosan a harmóniára, egy egyensúlyi állapotra törekszik. Ez a harmónia egy nagyon összetett, bonyolult dolog, és nem úgy kell elképzelni, mint valami idilli állapotot: az egyensúlyhoz hozzátartoznak a „jó” és a „rossz” dolgok egyaránt. A „jó” és a „rossz” egyébként is nagyon szubjektív dolgok, hiszen az, ami az egyik ember számára jó dolog, az a másik ember számára rossz. A jedik szerint tehát az életben minden eseménynek, történésnek értelme van, ezek mind-mind egy nagyobb egész részei, minden egy nagyobb célnak van alárendelve, ennek az egyensúlyi állapotnak. Nem tagadják, hogy vannak az életben fájdalmas, kellemetlen élmények, események, de úgy vélik, ezek az élet részei, és bizonyos szempontból ezek ugyanúgy szükségesek, mint a kellemes, örömteli dolgok.
2011. november 9., szerda
Star Wars - Elemzés - Jedi Kód - „Nincs tudatlanság, tudás van.”
A most következő bejegyzésben a második sor kerül elemzésre, mely a következőképpen szól:
There is no ignorance, there is knowledge.”, azaz magyarul „Nincs tudatlanság, tudás van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
Azt hiszem, a Jedi Kódnak ez a sora a legegyértelműbb: Ahhoz, hogy egy jedi a feladatát maradéktalanul el tudja látni, a képzése folyamán széleskörű elméleti és gyakorlati tudásra, jártasságokra/képességekre kellett szert tennie. Megpróbálom pontokba szedni, hogy pontosan miféle tudással is kellett rendelkeznie egy jedinek (természetesen a teljesség igénye nélkül).
I. „Szakma-specifikus” tudás: Azzal a tudással kezdeném, ami a jedik sajátja, ami megkülönbözteti a jedit az „egyszerű halandó”-tól. Itt két dolgot lehet megemlíteni.
1. Fénykard használata, és elkészítésének tudománya: A fénykard „… volt a jedi lovagok előírásos fegyvere. … Elegáns fegyver. És persze jelkép is volt. Mert sugárvetőt vagy lángvágót akárki tud használni, de aki fénykarddal jól tudott bánni, arról sejteni lehetett, hogy nem akárki.” „Egy jedinek a fénykardja a legbecsesebb tulajdona … Magánál kell tartania azt mindenkor. …Ez a fegyver az életed.” Ezek az idézetek Kenobi Mestertől valók, és úgy gondolom, sokat elmondanak a jedi és a fénykard viszonyáról. A jedik egyetlen kézzelfogható fegyvere a fénykard volt, ezt a fegyvert azonban emberfeletti módon voltak képesek használni. A fénykard használatának számos módja volt, ezek a vívóstílusok, vagy más néven formák (Most nem sorolom fel őket). A különböző formáknak megvolt a maguk erőssége és gyengéje, mindegyik más-más szituációban volt jól hasznosítható: az Ataru-t például egy-egy elleni küzdelem esetén, míg a Shii-Cho több ellenféllel való küzdelemben volt eredményes. A jedi a képzése folyamán több ilyen formát is megtanult, különböző szinten: volt, amit jobban, volt, amit kevésbé jól tudott használni. Általában egy-két olyan stílus volt, amit mesteri szinten tudott művelni. Azonban nem csak a fénykard használatát sajátították el a jedik, hanem a készítését is megtanulták, a jedivé válás egyik kritériuma volt, hogy a tanítvány elkészítse saját fénykardját.
There is no ignorance, there is knowledge.”, azaz magyarul „Nincs tudatlanság, tudás van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
Azt hiszem, a Jedi Kódnak ez a sora a legegyértelműbb: Ahhoz, hogy egy jedi a feladatát maradéktalanul el tudja látni, a képzése folyamán széleskörű elméleti és gyakorlati tudásra, jártasságokra/képességekre kellett szert tennie. Megpróbálom pontokba szedni, hogy pontosan miféle tudással is kellett rendelkeznie egy jedinek (természetesen a teljesség igénye nélkül).
I. „Szakma-specifikus” tudás: Azzal a tudással kezdeném, ami a jedik sajátja, ami megkülönbözteti a jedit az „egyszerű halandó”-tól. Itt két dolgot lehet megemlíteni.
1. Fénykard használata, és elkészítésének tudománya: A fénykard „… volt a jedi lovagok előírásos fegyvere. … Elegáns fegyver. És persze jelkép is volt. Mert sugárvetőt vagy lángvágót akárki tud használni, de aki fénykarddal jól tudott bánni, arról sejteni lehetett, hogy nem akárki.” „Egy jedinek a fénykardja a legbecsesebb tulajdona … Magánál kell tartania azt mindenkor. …Ez a fegyver az életed.” Ezek az idézetek Kenobi Mestertől valók, és úgy gondolom, sokat elmondanak a jedi és a fénykard viszonyáról. A jedik egyetlen kézzelfogható fegyvere a fénykard volt, ezt a fegyvert azonban emberfeletti módon voltak képesek használni. A fénykard használatának számos módja volt, ezek a vívóstílusok, vagy más néven formák (Most nem sorolom fel őket). A különböző formáknak megvolt a maguk erőssége és gyengéje, mindegyik más-más szituációban volt jól hasznosítható: az Ataru-t például egy-egy elleni küzdelem esetén, míg a Shii-Cho több ellenféllel való küzdelemben volt eredményes. A jedi a képzése folyamán több ilyen formát is megtanult, különböző szinten: volt, amit jobban, volt, amit kevésbé jól tudott használni. Általában egy-két olyan stílus volt, amit mesteri szinten tudott művelni. Azonban nem csak a fénykard használatát sajátították el a jedik, hanem a készítését is megtanulták, a jedivé válás egyik kritériuma volt, hogy a tanítvány elkészítse saját fénykardját.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)