Star Wars - Fanfiction - Sorsdöntő találkozás

Most egy általam írt Csillagok Háborúja tematikájú rajongói novellát osztok meg veletek. Ezt a novellát a Jedi Menedék 2011-es Nyári Novellaíró Pályázatára készítettem. A pályázat témája ez volt: Az utolsó órában, azaz a történetben be kellett mutatni valaki(k)nek a 66-os parancs kiadását megelőző utolsó óráját. A pályázatra sok remek alkotás érkezett, végül engem ért az a megtiszteltetés, hogy elnyertem az 1. díjat. Ezt ezúton is köszönöm a zsűrinek, és persze a jutalmat is, ami egy könyv (A gonosz útvesztője) és négy remek könyvjelző volt. Jöjjön tehát a novella, jó szórakozást kívánok hozzá.

Sorsdöntő találkozás

„Gyerünk, haladjunk már! Mi tart ennyi ideig?!” - gondolja magában Rénius, aki a Forminasi Légibusz-Állomás központi csarnokában a fővárosba, Mintirosba tartó járatra szeretne jegyet venni. A magas, vékony, 27 éves fiatalember a hármas jegypénztár előtt álló sor közepén áll. Hosszú, barna haja van, arca simára borotvált, ruházata egyszerű, sötétkék nadrágból és hozzáillő ingből, valamint egy valaha jobb napokat is látott vászoncipőből áll. A férfi úgy érzi, a jegykiadás lassan halad. Pedig nincs nagy tömeg: a hatalmas teremben alig száz ember és más fajhoz tartozó teremtmény tartózkodik, és a sorban is csupán négyen állnak előtte. Mindezek ellenére idegesen markolássza a nadrágzsebében lévő kevéske pénzt. Nem csoda, hiszen az a 125 kredit minden vagyona, s most arra készül, hogy mindezt légibusz-jegyekre költse.

Pár évvel ezelőtt még nem okozott volna gondot a jegyek megvétele. Akkoriban Ennória, ez a Köztársaság peremén található kicsiny planéta még kedvelt turistacélpont volt, sokan jöttek ide kikapcsolódni a Galaxis minden részéből. Rénius és a felesége, Théona az egyik szállodában dolgoztak. Nem voltak gazdagok, de jól éltek, kellemes körülmények között nevelték a fiukat, Diorust. Aztán kitört a Klónháború, és minden megváltozott: a turisták elmaradtak, helyettük legfeljebb menekültek érkeztek. Az élet egyre nehezebbé vált. A fiatal pár elvesztette az állását, az alkalmi munkákból szerzett pénz épp, hogy csak elég volt a megélhetésre. De még így is szerencsésnek mondhatták magukat, mert a harcok sokáig elkerülték a bolygót, mivel nem rendelkezik nagy mennyiségű ásványkincsekkel vagy más egyéb erőforrásokkal, és nincs különösebb stratégiai jelentősége sem.

Aztán úgy egy hónappal ezelőtt Dooku gróf követet küldött Aragius királyhoz, Ennória uralkodójához: arra akarta rávenni, hogy engedélyezze egy szeparatista űrbázis építését a rendszerben. Miután sem ígérgetéssel, sem fenyegetéssel nem tudta célját elérni, a követ dühösen távozott, és csatahajók kíséretében tért vissza, melyek blokád alá vették a bolygót. A király nem engedett a passzív erőszaknak, így Dooku gróf parancsot adott a felszíni támadásra. Célja a főváros elfoglalása és az uralkodó foglyul ejtése volt. De a védők hadserege keményen állta a sarat, és visszavert három támadási hullámot is. A szeparatisták nagy erősítést hoztak, hogy pontot tegyenek az ügy végére, s úgy látszott, a bolygó elveszik. Ám ekkor Köztársasági cirkálók érkeztek, melyek elsöpörték a blokádot; a helyi erők pedig a klónok segítségével szétverték a droidsereget.

Öt nappal ezelőtt, mikor a harcok véget értek, Farius helytartó kihirdette, hogy a mai napon, 11 órakor győzelmi felvonulás veszi kezdetét, melyen a Királyi Hadsereg katonái és a köztársasági klónok végigvonulnak a Belvároson a Királyi Palota előtti Főtérre, ahol a király ünnepélyes keretek között fogadja őket. Sokan kelnek útra a bolygó minden részéről, hogy részt vehessenek az eseményen. Rénius és családja is a fővárosba tart, hogy találkozzanak a bátyjával, és megnézzék a győzelmi ünnepséget.

Úgy tűnik, célját hamarosan eléri, már csak egyvalaki áll előtte, egy ithori, aki épp a maga furcsa nyelvén próbálja megértetni a jegykiadó droiddal, hová is kéri a jegyet. Rénius megereszt egy mosolyt a pár méterrel odébb álló szerettei felé. Felesége 25 éves, gyönyörű asszony: hosszú, szőke haja lágyan omlik karcsú alakjára, szépsége Elberion istennőével vetekszik. Fia négy éves, alkatát apjától, rövidre vágott haja színét és arcformáját anyjától örökölte. A nő világoskék egyrészes ruhát és szandált visel, a fiú öltözéke apjáéhoz hasonlatos.

Az ithori végre végez, s jegyével a kezében elégedetten odébbáll. Rénius némiképp megkönnyebbülten odalép a jegykiadó ablakhoz, a droid a szokásos formulával köszönti:

-       Jó napot uram! Hová szeretne utazni?

-       A 10:15-ös mintirosi járatra kérek két felnőtt és egy gyerek jegyet.

-       Sajnálom uram, de arra a járatra minden jegy elkelt.

-       Hogy micsoda?! - fakad ki dühösen Rénius.

-       A 10:15-ös járatra minden jegy elkelt. - ismétli magát a droid.

-       De ez mégis hogyan lehet? Hiszen alig lézeng itt pár ember. Máskor ötször ennyien akarnak utazni, és mégsem fogynak el a jegyek.

-       Az invázió során, sajnálatos módon a légibusz-flottánk 68 %-a megsemmisült. Így sokkal kevesebb járatot tudunk indítani.

-       De nekem feltétlenül el kell jutnom a fővárosba. - makacskodik tovább a férfi.

-       Adhatok egy későbbi járatra jegyet, ha kívánja.

-       Azzal nem megyek semmire. Oda kell érnem még az ünnepség előtt. A későbbi járat nem jó.

-       Ez esetben nem tudok segíteni. Ha nem kíván jegyet váltani egyik járatra sem, kérem, álljon félre az ablaktól.

„Egyen meg a rozsda!” - átkozódik magában Rénius, miközben csalódott ábrázattal kullog vissza családjához. Felesége már messziről látja, hogy valami nincs rendben:

-       Mi a baj, drágám? Kevés volt a pénz?

-       Nem. Az összes jegy elkelt.

-       Akkor most nem fogjuk látni a jedit? - kérdezi Diorus, a kis szája már sírásra hajlik.

-       Dehogynem, kisfiam. - vigasztalja az apja, lehajol hozzá, és megsimogatja az arcát. - Látni fogjuk a jedit, csak nem légibusszal megyünk a fővárosba.

-       Hanem mivel? - szegezi neki a kérdést felesége szigorú tekintettel.

-       Még nem tudom. - válaszol a férfi, miközben visszaegyenesedik immár mosolygó kisfiától. - Mehetnénk légitaxival, vagy bérelhetnénk valami járművet, de arra nincs elég pénzünk.

-       Ez egy jel, Rénius. - mondja a nő. Kezével végigsimítja férje arcát, s mélyen a szemébe néz. - Az Istenek nem akarják, hogy ezt tegyük.

-       Ezt már megbeszéltük, szívem. Diorusnak is ez lesz a legjobb.

-       Mi lesz nekem a legjobb, papa? - szól közbe a fiú. - Hogy megnézzük a jedit?

-       Igen, kisfiam, persze. - válaszol az apja.

-       Térj észre, Rénius. - erősködik tovább az asszony. - Ne tegyük ezt. Inkább menjünk haza.

-       Ne kezdjük ezt újra, drágám! Filagus vár minket. Már csak arra kell rájönnünk, hogyan tudunk gyorsan eljutni Mintirosba. Biztos van valami megoldás.

A megoldás egy nem éppen bizalomkeltő figura képében érkezik. Egy középkorú, alacsony, kövér férfi sétál oda az egyik padhoz, mely a légibuszra várók számára van fenntartva. Kopott barna bőrnadrágot és egy valaha fehér, de ma már meghatározhatatlan színű inget visel, azon szintén barna sokzsebes mellényt, mindezt ócska bakancs egészíti ki. A férfi erős szuszogások közepette feláll a padra, végigsimítja szinte teljesen kopasz fejét, és behízelgő stílusban belekezd mondandójába:

-       Üdv, emberek és minden más fajba tartozó lények! A nevem Jack Tregrin. Az imént értesültem arról, hogy a fővárosba tartó járatokra minden jegy elkelt. Biztosan vannak Önök között olyanok, akik szeretnének odaérni a nagy győzelmi ünnepségre, de már nem kaptak jegyet. Nos, Hölgyeim és Uraim, én megoldást kínálok az Önök problémájára. Van egy saját légibuszom, amit szívesen az Önök rendelkezésére bocsátok, némi ellenszolgáltatás fejében, természetesen.

-       Pontosan mennyi az az ellenszolgáltatás? - teszi fel a mindenkiben megfogalmazódó kérdést egy ródiai férfi, aki az egyik szemben lévő padon ül. - Mennyiért vinne el minket a fővárosba?

-       Az utazás ára 75 kredit fejenként.

-       De hisz ez másfélszer annyi, mint a hivatalos jegyár! - kiált fel elképedve a ródiai.

-       Így van. - helyesel egy twi’lek nő. - Ez közönséges rablás!

-       Nem engedne az árból most kivételesen? - kérdezi Rénius reménykedve. - Nekünk nincs ennyi pénzünk, de nagyon fontos, hogy eljussunk Mintirosba.

-       Sajnálom, fiatalember, de nálam ennyibe kerül egy út. Nekem is meg kell élni valamiből, ugyebár.

Tregrin azzal számol, hogy a többség úgyis beadja a derekát, és ő nagy pénzt kaszál majd. De számítása nem jön be. A pad körül összegyűlt harminc-negyvenfős vegyes összetételű társaság halk szitkozódások közepette lassan elkezd szétszéledni: ennyi pénzt egyikük sem akar vagy tud kifizetni. Théona is indulna, de férje visszatartja: abban bízik, hogy a helyzetet látva a légibuszos meggondolja magát. És igaza van. Jack ugyanis gyorsan belátja, ha nem csinál valamit, semmilyen pénzt nem fog kaszálni, nemhogy nagyot, ezért új összeggel áll elő:

-       Oké, oké! Mit szólnának 65 kredithez? Szerintem ez teljesen korrekt ajánlat, és ennél többet tényleg nem engedhetek.

Ekkor hirtelen a ródiai mellől feláll egy hatalmas vuki, odaugrik Tregrin elé, és láthatóan dühösen kiabál és morog valamit, miközben az öklét rázza. A körben állók mind hátrébbhúzódnak, egyikük sem szeretné testközelből megtapasztalni a szőrös teremtmény erejét. Théona felkapja Diorust, és távolabb viszi a veszélyes helytől, de Rénius még marad (persze tisztes távolságban), hogy kivárja az események végkifejletét. Maga Jack, aki az első sorból élvezi az előadást, az ijedtségtől hátrahőköl, majdnem leesik a padról, de végül sikerül megőriznie egyensúlyát és lélekjelenlétét. Két kezét maga elé tartva próbálja nyugtatni a vukit:

-       Ugyan, ugyan… Kedves izé… Vuki úr… Azért nem kell így nekem támadni… Ööö… Egyébként tudja valaki, hogy mit mondott?

-       Igen, én tudom. - szólal meg ismét a ródiai. - Bundás barátom az imént azt mondta, hogy egy alávaló féreg vagy, amiért ezekben a nehéz időkben így ki akarod zsákmányolni az embereket. Hozzátette még, hogy ha a Kashyyykon lennénk, ledobna a legmagasabb wroshyr fa tetejéről, hogy a talajszinten élő vadállatok falják fel azt, ami a testedből maradt. De most azzal is megelégszik, hogy lecsapja a fejed.

Tregrin szemlátomást izzadni kezd, s kissé mintha meg is szédülne attól a gondolattól, hogy egy vuki lecsapja a fejét. Végül összeszedi magát, megtörli a homlokát, s két kezét maga mellett kitárva ünnepélyes stílusban bejelenti:

-       Jól van, emberek. Úgy döntöttem, hogy tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre és a győzelmi ünnepségre, a hivatalos áron viszek el mindenkit a fővárosba. Így rendben van a dolog?

-       Teljes mértékben. - válaszol lelkesen Rénius. - Igaz, emberek?

Miután mindenki egyetértésének ad hangot, Jack lemászik a padról, és int az utazni vágyóknak, hogy kövessék. Rénius gyorsan odafut a feleségéhez és fiához:

-       Gyertek gyorsan! Tregrin úr úgy döntött, mindenkit elvisz a normál áron. Látod, szívem, az Istenek is azt akarják, hogy eljussunk Mintirosba.

-       Jaj, de jó! Jaj, de jó! Megnézzük a jedit! - lelkendezik Diorus.

-       Igen kisfiam, de most már siessünk! Nehogy lemaradjunk arról a buszról. - sürgeti az apja.

És a kis család már szalad is a többi utas után, csakhamar utolérik őket. A színes társaság a Légibusz-Állomás 12-es állásához vonul, ahol egy ütött-kopott légibusz áll, mely valaha élénk kék színű lehetett, de most már inkább barna a sok rozsdától. Diorus rögtön az első sorba tolakszik, maga után húzva szüleit, és tátott szájjal bámulja a rozoga járművet:

-       Hű! Anya, ezzel fogunk utazni?

-       Ezzel ugyan biztos nem. - válaszol Théona. - Hiszen ez egy roncshalmaz! Még az út feléig se jutunk el, és le fog zuhanni!

Más utasok is nemtetszésüknek adnak hangot. Tregrin, aki eddig a busz ajtajának kinyitásával foglalkozott, hátrafordul, és így reagál az elégedetlen megjegyzésekre:

-       Na, de kérem! Ez a légibusz teljes mértékben biztonságos. Ne a külső alapján ítéljenek! Lehet, hogy kissé kopottnak tűnik, de műszakilag tökéletes állapotban van. Ha nem így lenne, nem is kapnék engedélyt a repülésre. Szóval nem fog lezuhanni, erre a szavamat adom.

-       Már meg ne sértődjön, de én az Ön szavára nem sokat adok. - mondja Théona. - Szeretném, ha valamilyen módon bizonyítaná, hogy igazat mond.

-       Ugyan már drágám, ne csináld ezt! - szól közbe Rénius. - Te is tudod, hogy igazat mond. Ha nem lennének meg a szükséges engedélyei, még csak nem is parkolhatna itt. Ha sokat akadékoskodsz, nem érünk oda időben.

-       Márpedig én addig fel nem szállok, amíg nem vagyok biztos benne, hogy a busszal minden rendben van. - makacskodik Théona.

Az asszony kétkedése a többi utasra is átragad, és egyre többen követelnek bizonyítékot a légibusz biztonságos mivoltára vonatkozóan. A vuki fenyegető tekintettel közelít Tregrin felé, aki így vágja ki magát a kellemetlen helyzetből:

-       Jól van, emberek. Ha nekem nem hisznek, akkor majd hívunk egy olyan „személyt”, akinek igen.

Majd elviharzik vissza a várócsarnokba, és egy aranyszínű protokolldroid társaságában tér vissza. A droid az utasok felé fordul, kissé meghajol, és bemutatkozik:

-       Üdvözlöm Önöket! A nevem T-9JR, az Ennóriai Királyi Közlekedési Vállalat információs droidja vagyok. Miben lehetek a szolgálatukra?

-       Az egyik magánkézben lévő légibuszról szeretnék információt kérni. - mondja Tregrin. - A neve Kék Villám.

A név hallatán általános derültség lesz úrrá a busz mellett várakozó társaságon, páran hangosan felnevetnek, de a droidot ez nem zavarja meg:

-       Egy pillanat, Uram. Máris előkeresem az adatbázisból. - mondja, és pár pillanatra mozdulatlanná dermed, míg a busz adatlapját előhívja a memóriájából. - Meg is van. Ezen a néven egy darab légijármű van bejegyezve a Nyilvántartásban. Regisztrációs kódja: RW03-3019-M25. Aktuális tulajdonosa: Jack Tregrin. Pontosan milyen információra kíváncsi a járművel kapcsolatban?

-       Azt mondd meg nekem, Aranypofa, - válaszolja Jack vigyorogva - van-e ennek a járműnek forgalmi engedélye.

-       Igen, Uram. A jármű érvényes forgalmi engedéllyel rendelkezik.

-       Történt-e ezzel a járművel valaha bármilyen baleset?

-       Nem, Uram. Az adatlapon nincs baleset regisztrálva.

-       Na látja. - fordul Tregrin diadalittasan Théona felé. - A buszom teljesen biztonságos. Nem fog útközben lezuhanni. A droidok nem tudnak hazudni. Akkor most már indulhatunk?

Mivel újabb ellenvetés nem érkezik, Jack kezével int a droidnak, hogy távozhat, majd kinyitja a busz ajtaját. Beinvitálja utasait a busz belsejébe, belépéskor mindenkitől elveszi az utazás árát. Miután mindenki beszáll, és elfoglalja a helyét, beül a sofőrfülkébe. Az ajtó bezáródik, és a hangszórókból Tregrin hangja harsan fel:

-       Köszöntöm kedves utasaimat a Kék Villám fedélzetén. Az úti cél: Mintiros. Izé… Remélem, kellemesen fogják érezni magukat az út során!… Satöbbi, satöbbi.

A légibusz a repulzor-rendszer halk zümmögése közepette lassan felemelkedik, majd mikor eléri az utazási magasságot, bekapcsolnak a hajtóművek, s a jármű a főváros felé veszi az irányt. Rénius és családja a busz legvégében ülnek, a többi utastól távol, és az ablakon át nézik az elsuhanó tájat. A látvány gyönyörű: hatalmas kiterjedésű erdők, sebes folyású patakok, zöldellő rétek, ahol békés növényevő állatok legelésznek. Mindez azért lehetséges, mert a harcok ezt a térséget nem érintették, itt nyoma sincs a pusztításnak.

Diorus észreveszi, hogy a busz közepe táján dupla ablak van, és a jobb kilátás reményében odaszalad. Théona rászól gyermekére:

-       Kisfiam, gyere vissza szépen, és ülj le ide! Maradj a közelünkben!

-       De anya, én mindent látni szeretnék! Olyan sok szép minden van odakint!

-       Azt innen is láthatod. Gyere szépen!

-       De itt sokkal nagyobb ablak van. Innen több mindent lehet látni! - erősködik a fiú.

-       Ugyan, hagyd már, hadd nézelődjön!- szól közbe Rénius. - Nem árt vele senkinek.

-       Na jó! - adja meg magát az asszony. - De ne zavard a többi utast!

Diorusnak nem kell kétszer mondani, két tenyerével és arcával rátapad az üvegre, és úgy bámul kifelé. A férfi kihasználja az alkalmat, hogy kettesben van feleségével, és halkan, de mégis érezhetően mérgesen szegezi neki a kérdést:

-       Mégis mi volt ez az előbb? Miért kellett jelenetet rendezned a busz előtt?

-       Nem rendeztem jelenetet. - válaszol sértődötten a felesége. - Csak tudni akartam, hogy biztonságos-e ez a jármű.

-       Egy fenéket! Nem akarod, hogy eljussunk Mintirosba.

-       Olyan nagy bűn, hogy nem akarom elveszíteni a fiamat? - kérdezi feldúlt hangon a nő, és egy könnycsepp gördül végig az arcán.

-       Jaj, drágám! - enyhül meg férje. - Én sem akarom elveszíteni a fiamat. Tudod jól, hogy Diorus érdeke kívánja ezt. Őérte tesszük az egészet. És még egyébként sem biztos, hogy oda kell őt adnunk. Pont azért megyünk most a fővárosba, hogy mindez kiderüljön.

Théona nem válaszol semmit. Letörli könnyeit, és szomorú tekintettel bámul kifelé az ablakon. Rénius átkarolja, és csendben ülnek tovább. A légibusz tempósan halad célja felé. Közben a táj alaposan megváltozik: ahogy a főváros határára érnek, lezuhant harci gépeket, kilőtt tankokat, bombatölcséreket, és különféle típusú harci droidok maradványait látni mindenfelé. Mintiros külső kerületeiben hasonló a helyzet: a korábban gyönyörű környezet helyén most romba dőlt házak, az utcákon barikádok maradványai. A légibusz lassítani kezd: megérkeztek a Mintirosi Központi Állomáshoz. A hajtóművek leállnak, és a jármű leszáll a 9-es állásra. Az ajtók kinyílnak, Tregrin így búcsúzik utasaitól:

-       Kedves utasaim! Megérkeztünk Mintirosba. Köszönöm, hogy pénzüket nálam költötték el. Remélem, máskor is így tesznek. Viszontlátásra!

Az utasok elhagyják a járművet, és a várócsarnok felé veszik az irányt. Rénius szemével a bátyját, Filagust keresi, aki kijött eléjük az állomásra. Hamarosan megtalálja, nem is lehet nem észrevenni. Az egyik információs tábla előtt áll a Királyi Testőrség díszegyenruhájában. Filagus 30 éves, magas, széles vállú, nagydarab ember. Egész testét fényes páncél fedi, a páncél minden egyes darabja díszes szimbólumokkal ékesített, a mellvérten a királyi ház címere látható: egy kard, ami fölött korona van, s az egészet kilenc csillag veszi körül. Válláról fekete köpeny hull alá, fején díszes sisak, mely alól kilátszik hosszú, fekete haja. Balján díszes vibropengét visel, jobbján sugárvető. Rénius odakiált fivérének, aki mosolygós arccal szalad oda hozzájuk:

-       Végre megérkeztetek! Jó rég láttuk egymást utoljára. - mondja, majd megöleli, és két oldalról arcon csókolja testvérét. Théona és Diorus ugyanilyen köszöntésben részesül.

-       Bizony, régen volt. Azért ennyire nem kellett volna kiöltözni miattunk. - viccelődik Rénius, miközben alaposan végignézi bátyja páncélzatát. Hirtelen megakad a szeme valamin. - Várjunk csak, a rangjelzésed megváltozott. Előléptettek?

-       Ilyen sokáig tartott, míg észrevetted? - viszonozza a viccet Filagus. - Bizony, ma reggel előléptettek hadnaggyá, mégpedig, idézem: „a harcok során mutatott bátor magatartásáért”. Ezért is vagyok most díszegyenruhában. No meg persze a győzelmi ünnepség miatt.

-       Hát gratulálok! - mondja Rénius, és újból megöleli bátyját.

-       Én is gratulálok! - csatlakozik Théona.

-       Én is gratulálok! Én is gratulálok! - kontrázik a kis Diorus.

-       Köszönöm szépen! Jut eszembe, hogyhogy csak most jöttetek? Már több mint egy órája várok rátok.

-       Nem volt egyszerű napunk. - válaszol az asszony. - Reggel elaludtunk, aztán egy baleset miatt csak kerülővel tudtunk eljutni az állomásra. Az utolsó járatra pedig, ami jó lett volna, nem kaptunk jegyet. Végül egy magánbusszal sikerült eljönnünk.

-       És láttunk egy mérges vukit, aki meg akarta enni a kövér bácsit! - kotyog közbe a kisfiú.

-       Jaj, kisfiam, dehogy akarta megenni, csak meg akarta ijeszteni. - javítja ki édesanyja.

-       Hogy micsoda? - kérdezi kacagva Filagus.

-       Hosszú történet. - válaszol Rénius. - Majd később elmesélem. De most lassan induljunk. Drágám, előremennél Diorussal? Váltanék pár szót a fivéremmel négyszemközt.

-       A suhanóm itt áll kint az állomás előtt. Még ugyanaz a régi, meg fogod ismerni. - teszi hozzá a bátyja.

-       Rendben. - válaszol Théona, majd a Diorushoz fordul - Gyere, kisfiam, megkeressük Filagus bácsi suhanóját, jó?

-       Jó! Jó! Akkor siessünk! - mondja lelkesen a fiú, és már húzza is anyját a kijárat felé.

-       Sikerült valamit intézned? - kérdezi most már komoly arccal Rénius a testvérét.

-       Igen. Találkoztam Zebb mesterrel. Beszéltem neki Diorus különleges képességéről, elmondtam azokat a furcsa eseteket. Azt mondta valószínűleg jól sejtjük, és Diorus tényleg Erő-érzékeny lehet. De biztosat csak akkor tud mondani, ha személyesen találkozik vele. Mindenesetre, úgy néz ki, jól tettük, hogy felkerestük.

-       A végén még igaza lesz az öreg Koshaknak. Végül is, ő beszélt rá minket, hogy járjunk utána a dolognak. Ha a vén twi’lek fiatalkorában nem járta volna be a fél Galaxist, és nem lesz gyanús neki Diorus képessége, talán sosem jövünk rá. Magunktól nem jutott volna az eszünkbe ilyesmi. A Klónháború kitörése előtt alig hallottunk valamit a jedikről, azt is csak a turisták elbeszéléseiből.

-       Ezzel nem vagy egyedül: itt a bolygón szinte mindenki így van ezzel. De ez nem is csoda. A Nagy Háború óta nem járt jedi Ennórián. Az pedig már több mint 1500 éve volt. És ez valószínűleg így is maradt volna, ha nincs az invázió.

-       Hát igen. Furcsa ezt így kimondani… De ha nincs az invázió, talán sosem jött volna jedi a bolygóra… És akkor talán sosem derült volna ki az igazság… Úgy tűnik, igaz a mondás, hogy minden rosszban van valami jó…

-       Igazad lehet. De mondd csak, öcskös! - vált témát Filagus - Diorusnak mennyit mondtatok el ebből az egészből?

-       Valójában nem sokat. Csak annyit tud, hogy megyünk az ünnepségre, és megnézzük a jedit. Ami igaz is, hiszen tényleg megyünk, és a jedit is láthatja majd… Hahhh. - sóhajt nagyot Rénius. - Nem igazán tudjuk, mit mondhatnánk neki. Jó lenne végre teljes bizonyosságot szerezni. Mikor találkozhatunk a jedi mesterrel?

-       Azt mondta, az ünnepség után keressük fel.

-       Nem lehetne még előtte? Théona már eléggé ideges ettől az egésztől, lassan kezdi meggondolni magát. Szóval jó lenne mihamarabb a dolog végére járni, hogy ne tépelődjünk feleslegesen. Az is elég, ha pár szót tudunk váltani a jedivel. Koshak azt mondta, egy mester rögtön meg tudja állapítani, hogy mi a helyzet Diorussal.

-       Nem tudom. Nem ezt beszéltem meg vele. - mondja fivére elgondolkodva. - Bár, végül is tehetünk egy próbát. De akkor siessünk, mert az ünnepség 20 perc múlva kezdődik.

A két testvér gyors léptekkel vág át a várócsarnokon, mennek ki az állomás elé, ahol a bejárattól nem messze áll Filagus sötétzöld színű suhanója. Théona és Diorus már ott ül bent a hátsó ülésen. A hadnagy a kormánynál, öccse pedig mellette foglal helyet.

-       Nos, akkor végre megyünk az ünnepségre? Diorussal már alig lehet bírni. - kérdi az asszony.

-       Nem. - felel a sógora. - Előbb beugrunk a Köztársasági Hadsereg bázisára. Ha minden igaz, Zebb mester még ott van.

-       Hallod, Diorus? - fordul hátra Rénius a fiához. - Filagus bácsi bemutat minket a jedi mesternek.

-       Hurrá! Hurrá! - örvendezik a kisfiú.

-       Máris? Ilyen hamar? - kérdezi Théona. - Nem érne rá ez később?

-       Jaj, drágám, az Istenekre! Ne kezdd már ezt megint! - torkolja le férje. - Induljunk. - fordul vissza fivéréhez.

-       Na, akkor mindenki kapaszkodjon, mert ha ott akarjuk érni a jedi mestert, akkor sietnünk kell. - mondja Filagus, majd a gázra tapos.

Nagy sebességgel haladnak Mintiros utcáin a cél felé. Útközben mindenfelé a harcok nyomait látni. Rénius döbbenten látja, mivé lett a főváros. Nem is tudja megállni szó nélkül:

-       Hallottuk, hogy kemény harcok folytak. De azért erre nem számítottam…

-       Kemény volt, bizony. - szólal meg a bátyja. - De szerencsére nem mindenhol ilyen rossz a helyzet. Itt a külvárosi kerületekben állítottuk fel a védelmi zónát, itt a legnagyobb a pusztítás. A belváros gyakorlatilag épen maradt, oda csak néhány lövedék csapódott be. Egyébként most már itt is egész tűrhetően néz ki. Láttad volna öt nappal ezelőtt… Azóta a halottakat eltemettük, a droidok roncsait eltakarítottuk, ahogy a romok egy részét is. Persze azért van még tennivaló bőven, főleg a város határában. De hamarosan azzal is végzünk, és akkor elkezdődhet az újjáépítés.

-       Igaz, hogy Aragius király személyesen részt vett a harcokban? - kérdezi Rénius.

-       Igaz bizony. Végig az első sorokban harcolt, hatalmas sugárkarabélyával csak úgy aprította a droidokat. Már a puszta jelenléte is sokat számított. Bátorsága a legkritikusabb pillanatokban is kitartott, és ez sokat jelentett katonáink harci morálja szempontjából. Ha Aragius király nincs ott a csatákban, nem biztos, hogy háromszor is vissza tudjuk verni az ellenséget. És akkor sokkal nagyobb lenne a pusztítás, sokkal többen haltak volna meg.

-       Beszéljünk inkább másról. - kéri Théona. - Milyen lesz az ünnepség, Filagus? Te biztosan tudsz pár részletet.

-       Semmi különös, csak a szokásos. Olyan lesz, mint az újévi felvonulás, csak most a jelmezesek helyett a Királyi Hadsereg katonái és klónok fognak menetelni, élükön egy jedivel. Az Elenius király térről fog indulni a menet, a szokásos útvonalon mennek végig: először az Isilius sugárúton az Egyetemig, majd onnan a Valanius körúton a Főtérig. Ott aztán a Palota lépcsőjénél fogadja őket a király, aki beszédet mond. Utána estig tartó mulatság lesz. Szóval csak a szokásos… De hagyjuk ezt, mert már itt is vagyunk.

Filagus fokozatosan lelassít, majd megáll egy hatalmas, erődítményszerű épület előtt, mely valaha börtönként funkcionált, de most ideiglenesen a Köztársasági Hadsereg bázisául szolgál. A bejáratot egy kékes színű erőmező zárja le. Az ott posztoló két klón egyike odalép a suhanóhoz:

-       Azonosítsák magukat.

Filagus előveszi az igazolványát, és felmutatja a klónnak:

-       Filagus Erkamion hadnagy vagyok, az Ennóriai Királyi Testőrség tagja. Sürgősen beszélnünk kell Zebb tábornokkal. Itt van még?

-       Szerencséje van, hadnagy. - válaszol a klón. - A tábornok még nem indult el. De jobb lesz, ha siet.

-       Köszönöm, katona.

A klón int a társának, aki kikapcsolja az erőmezőt. A suhanó lassan belebeg a bázis udvarára. A jedi ott áll egy csapatszállító előtt egy klón tiszt társaságában. Filagus pár méterrel távolabb áll meg. Mind kiszállnak a járműből.

-       Egyelőre maradjatok itt. - mondja az idősebbik Erkamion a többieknek. - Előbb én beszélek vele. Majd intek, ha jöhettek.

Katonás léptekkel megy oda a tradicionális jedi öltözéket viselő, középkorú, kék színű twi’lekhez, vigyázzba vágja magát, tiszteleg, és megszólítja:

-       Elnézést, Tábornok Úr!

-       Nahát, Erkamion hadnagy. Egy pillanat… - a jedi még kiad pár utasítást a klón tisztnek, majd annak távozása után Filagus felé fordul. - Miért most jött, hadnagy? Úgy emlékszem, későbbre beszéltük meg a találkozót.

-       Igen, Uram, úgy volt. De tudja, a gyermek szülei már nagyon idegesek, szeretnék végre megtudni, mi az igazság.

-       Azt megértem. Ők azok ott? - mutat a jedi a suhanó mellett álló családra.

-       Igen, Uram.

-       Hát, ha már itt vannak, hívja ide őket.

Filagus int a testvérének, hogy jöhetnek. Rénius megfogja felesége és kisfia kezét, így mennek oda csapatszállítóhoz, és kissé feszengve megállnak a fivére mellett, aki így mutatja be őket a jedinek:

-       Zebb mester, ők itt a fivérem és a családja: az öcsém, Rénius, a felesége, Théona, és a kisfiuk, Diorus.

-       Üdvözlöm Önöket. A nevem Tal Zebb jedi mester. Tehát ő itt az a bizonyos gyermek. - majd pár pillanatig a megilletődött Diorus szemébe néz. - Nos, kedves Rénius és Théona, megerősíthetem, hogy amit sejtettek, az igaz: a gyermekük Erő-érzékeny. Világosan érzem, hogy átjárja az Erő.

-       Akkor hát elviszi magával? - kérdezi Théona kétségbeesett hangon.

-       Erről még egyeztetnem kell a Tanáccsal. De igen, azt tervezem, hogy elviszem a fiút Coruscantra, hogy a Tanács levizsgáztassa. Persze, csak ha Önök is belegyeznek.

-       Beleegyezünk. - mondja határozottan Rénius. - Már alaposan átgondoltuk a dolgot.

-       Akkor jó… - kezdi a jedi, de nem tudja végigmondani, amit akar, mert egy klón tiszt lép oda hozzá, és félbeszakítja:

-       Elnézést, Tábornok úr, de indulnunk kell.

-       Rendben, százados. - nyugtázza a jedi, majd így zárja le a beszélgetést. - Most mennem kell. A részleteket megbeszéljük az ünnepség után. Viszlát.

A jedi még vált pár szót a klónnal, elmondja neki, mi történt az imént. A többiek csendben visszaindulnak a suhanóhoz. Mindannyiukban más és más érzelmek és gondolatok kavarognak. Filagus elsősorban büszkeséget érez, hogy unokaöccséből talán jedi lesz. Rénius megkönnyebbül, hogy végre kiderült az igazság. Bár szomorú, amiért el kell válnia egyetlen gyermekétől, de tudja, fiának így lesz a legjobb. Théonát ismét a sírás környékezi: nem akarja, hogy elszakítsák az ő kicsi fiától. De a szíve mélyén érzi, hogy ez a helyes döntés, mert Diorusnak így jobb élete lesz. A kisfiú egyelőre még nem tudja felfogni, mi is történt az imént, leginkább annyi maradt meg benne, hogy Coruscantra fog menni egy jedivel, és ez nagy örömmel tölti el.

Amint odaérnek a járműhöz, lövések hangját hallják. Visszafordulva látják, hogy a klónok a földön fekvő jedit lövik. Egy pillanatra mind megdermednek: nem értik, mi történik. A klón százados hirtelen rájuk mutat, s a katonák most őket veszik célba. Filagus reflexből előkapja sugárvetőjét, beugrik a suhanóba, s onnan viszonozza a tüzet. Rénius megragadja feleségét és fiát, és a jármű mögé húzza őket, ahol a földre vetik magukat. Théona magához szorítja rémült gyermekét, és szemét behunyva várja, hogy véget érjen ez a rémálom. Rénius a suhanó alól szemléli az eseményeket: látja, hogy bátyja tevékenysége folytán egyre több klón katona esik el. Aztán egyszer csak néhány furcsán villogó fémes gömb gurul a suhanó alá. Hődetonátorok…

VÉGE