Talán még emlékeztek arra a Soproni-s reklámra, amelyben a főszereplő a magyarság-tudatáról, hazaszeretetéről beszél. Arra a bizonyos „Nincs karikás ostorom” kezdetűre gondolok.
Úgy két évvel ezelőtt megalkottam ennek a Star Wars rajongói változatát, mely a rajongói életérzést írja le.
Íme:
Nincs igazi fénykardom, nem vagyok jedi, és nem hordok csuklyás köpenyt.
A világ egyik legszebb és legizgalmasabb sztorijáért rajongok, és rajtam kívül még több millióan értik, mire gondolok, mikor azt mondom: „Én … vagyok az apád!”.
A becenevem gyakrabban használom, mint a valódit, és nem szeretem, ha a kívülállók összekeverik Coruscant-ot a croissant-nal.
Büszkén gondolok Yodára, a bölcsre. A Sith Sötét Nagyurára. Boba Fettre és Chewbaccára.
Szeretem a bith zenét, a fogatversenyt, a csillagrombolót, a fénykard párbajt.
Itt élek egy magyar rajongói közösségben.
Saját Történetben mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk élnek a világ legkirályabb jelmezesei!
Messzi-messzi Galaxis! Én így szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.