Legutóbb a számítógépes játékszoftver honosításaimról volt szó, a most következő két munkám szorosan kapcsolódik ehhez. Mint legutóbb is írtam, részt vettem a Star Wars: Force Unleashed videojáték mind a két részének fordításában. A tavalyi év folyamán ennek apropójából elkészítettem a két játék képregény változatának fordítását is. Illetve nem csak a fordítást, de a grafikai munkálatokat is én végeztem.
Először az első részt készítettem el. Nem volt egy egyszerű munka. Mivel azt szerettem volna, hogy a fordított verzió minél kevésbé térjen el az eredetitől, ugyanazokat a betűtípusokat akartam használni a szövegek beírásánál, mint az eredeti verzióban. Összesen három ilyen betűtípus volt. Először rá kellett jönnöm, pontosan mi is ezeknek a neve, majd be is kellett szerezni azokat. Ez végül csak a legtöbbször használt betűtípus esetében sikerült, a másik kettőnél úgy jártam el, hogy kerestem egy nagyon hasonló betűtípust, majd átszerkesztettem. A keresgélés és a szerkesztgetés bizony elég sok időbe telt. Aztán lefordítottam a szöveget, ez volt a legkönnyebb része. Végül jött a szövegek beírása. Ez elég pepecs munka volt, mivel nemcsak hagyományos szövegbuborékokban, hanem narancsszínű, térhatású, lekerekített sarkú téglalapokban is voltak szövegek. Ez utóbbiak elkészítése elég sok időt vett igénybe. De még ezután jött a legnehezebb rész: a szövegeket be kellett írni a megfelelő helyre. Az ember azt hinné, ez a legkönnyebb rész. Csakhogy elég gyakran előfordult, hogy az a szöveg, amit lefordítottam, sehogy sem akart beleférni a buborékba. Néhány mondatnál már szabályszerűen a hajamat téptem, mert szinte lehetetlen volt úgy megfogalmazni, hogy a jelentéstartalom se csorbuljon, és el is férjen. És persze a betűméretet is csak bizonyos mértékig lehetett csökkenteni. De aztán végül sikeresen megoldottam.
A második rész már sok szempontból könnyebb volt. A képregény rövidebb, kevesebb a szöveg, nincsenek térhatású szövegbuborékok. Na meg, a betűtípusok már megvoltak, és volt már tapasztalatom is az ilyen munkában. Így azzal sokkal gyorsabban végeztem.
2011. november 28., hétfő
2011. november 23., szerda
Star Wars - Videójáték honosítások
Amatőr fordítói „pályafutásom” során eddig legtöbbet számítógépes játékszoftvereket fordítottam, melyek mindegyike a Csillagok Háborúja világában játszódik. Valójában az egész fordítói „pályafutásom” egy Star Wars tematikájú játékkal kezdődött. Ez a játék pedig a Star Wars: Dark Forces II: Jedi Knight. Ez a játék a Jedi Knight trilógia első része, és annak idején azért vettem meg, mert a második és harmadik résszel már játszottam, azok nagyon tetszettek, és kíváncsi voltam az előzményekre is. Miután megvettem a játékot, elkezdtem hozzá honosítást keresni, ám nem találtam. Akkoriban már tagja voltam a Magyarítások Portál (MP) közösségének, így aztán az jutott az eszembe, csinálok hozzá honosítást én. Tegyük hozzá, fogalmam nem volt róla, hogy mégis miként kellene ennek nekikezdeni, így aztán utánanéztem a dolognak. Az MP oldalán volt egy rövid leírás kezdőknek, de akkor az nekem valamiért magasnak tűnt, így aztán annyiban hagytam a dolgot, és kijátszottam angolul a játékot. Aztán pár hónapra rá megint eszembe jutott a dolog, és ismét nekifutottam. Alaposan átolvastam a leírást, és nekiálltam szerkesztőprogramokat keresni, amelyek lehetővé teszik a fordítást. Szerencsémre volt (illetve még van is) egy oldal, amin a szükséges programokat megtaláltam. Nekiálltam a szövegfájlok előbogarászásának, és a keresés sikerrel zárult, majd ezután jött a próba: átírtam néhány szót a menüben magyarra, visszacsomagoltam a fájlt, majd elindítottam a játékot. És működött! Akkor ez nekem egy frenetikus nagy élmény volt, hogy sikerült a fordítás. Pedig akkor még csak az elején voltam, a munka java része azután jött. Szerencsére volt egy nagy segítségem: a barátom, Ági, aki a fordításban segédkezett, mégpedig nem keveset, több A4-es oldalnyi szöveget lefordított nekem, pusztán csak azért, mert megkértem rá. Ő egyébként nem is szereti a Csillagok Háborúját különösebben. Ebből is látszik, hogy igazi jó barát. Miután ezt a játékot lefordítottuk, szinte rögtön jött a következő, majd rá kb. egy évre egy újabb, és így tovább.
2011. november 14., hétfő
Újabb vers
Ezt a verset még középiskolás koromban írtam, egészen konkrétan pár hónappal a suli befejezése előtt. A vers megértéséhez tudni kell azt, hogy a középiskolában eltöltött évek életem legrosszabb korszaka volt, se előtte, se utána nem éltem át sehol olyan megaláztatásokat, mint ott. Nem részletezném a dolgot. A lényeg, hogy a középiskola vége felé közeledve érzéseimet egy versben fogalmaztam meg. Ezt a verset azután az egyik irodalomóra keretén belül felolvastam az osztálytársaimnak, vagyis azoknak, akiknek szólt. Találjátok ki, mi volt a reakciójuk. Talán el sem hiszitek, de megtapsolták. Nem vicc, ez komoly, vastapsot kapott a vers. Nem igazán értettem a dolgot, akkor azt hittem, hogy nem értették meg azt, hogy ez nekik szól. Ebben lehet némi igazság, mint ahogy abban is, amit akkori magyartanárnőm mondott. Ő úgy vélte, azért tapsolták meg, mert bizonyos szintem azonosulni tudtak vele, kicsit az ő érzéseiket is megfogalmaztam. Mindenesetre furcsa élmény volt.
Fura volt ezt a verset most, évekkel később olvasni. Már nem is emlékeztem rá, hogy akkor ennyire dühös voltam rájuk. De ahogy újból olvastam, ismét feltörtek bennem a régi emlékek, és az igazat megvallva, nem volt egy kellemes dolog. De úgy gondolom, néha azért nem árt, ha az ember emlékezteti magát a rossz dolgokra is, amiket az életben megélt. Így talán jobban tudjuk értékelni a jó dolgokat.
És akkor jöjjön maga vers. Nincs túl sok irodalmi értéke, de úgy gondolom, jól kifejezi azt a lelkiállapotot, amit akkoriban megéltem. Az eleje eléggé negatív hangulatú, de aztán kifejezetten pozitív gondolatokkal zárul. (A vége egy kicsit biztos furán hat, magyarázatként annyit, hogy akkoriban éltem hippi korszakomat, ezt tükrözi az utolsó rész). Szóval akkor a vers:
Fura volt ezt a verset most, évekkel később olvasni. Már nem is emlékeztem rá, hogy akkor ennyire dühös voltam rájuk. De ahogy újból olvastam, ismét feltörtek bennem a régi emlékek, és az igazat megvallva, nem volt egy kellemes dolog. De úgy gondolom, néha azért nem árt, ha az ember emlékezteti magát a rossz dolgokra is, amiket az életben megélt. Így talán jobban tudjuk értékelni a jó dolgokat.
És akkor jöjjön maga vers. Nincs túl sok irodalmi értéke, de úgy gondolom, jól kifejezi azt a lelkiállapotot, amit akkoriban megéltem. Az eleje eléggé negatív hangulatú, de aztán kifejezetten pozitív gondolatokkal zárul. (A vége egy kicsit biztos furán hat, magyarázatként annyit, hogy akkoriban éltem hippi korszakomat, ezt tükrözi az utolsó rész). Szóval akkor a vers:
2011. november 11., péntek
Star Wars - Elemzés - Jedi Kód - „Nincs halál, az Erő van.”
Most pedig következzen a Jedi Kód ötödik, utolsó sorának elemzése, a sor a következőképpen szól:
„There is no death, there is the Force.”, azaz magyarul „Nincs halál, az Erő van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
A jedik a legveszélyesebb munkát végezték a Galaxisban, a küldetéseik során gyakran kerültek olyan helyzetekbe, amikor az életüket kellett kockáztatni (és nem csak háborúk idején). És bár az Erő emberfeletti képességekkel ruházta fel őket, sokszor ez sem volt elég. A jedik közül csak keveseknek adatott meg az, hogy „ágyban, párnák közt” haljanak meg, mint például Yoda Mester. Sokkal gyakrabban fordult elő a korai, erőszakos halál. Fontos volt tehát, hogy a jedik felkészüljenek erre, hogy bármikor képesek legyenek az életüket adni a Köztársaságért.
Tehát a Jedi Kód utolsó sora nem azt jelentette, hogy a jedik ne haltak volna meg (még ha az egyszerű emberek gyakran egyfajta halhatatlan/elpusztíthatatlan lényeknek is gondolták őket). Ezt a sort inkább úgy kell értelmezni, hogy jedik számára a halál mást jelentett, mint az átlagember számára. A Galaxis legtöbb lakója tragédiaként élte meg a körülötte élők halálát, ennek megfelelően pedig a saját halálához is félelemmel viszonyult, s próbált még csak nem is gondolni rá. A jedik azonban nem így vélekedtek a halálról.
Ők ugyanis úgy vélték, hogy amikor valaki meghal, akkor a szelleme, a lelke „eggyé válik az Erővel”. Másképpen megfogalmazva a lelki energiája beleolvad a Galaxist összetartó energiába. Ha ez megtörtént, akkor az egyén lelke megszűnik létezni, az teljes mértékben „feloldódik” az Erőben. Ez lényegében a „porból lettünk, porrá leszünk” elképzelés egy alternatív verziója, csak itt nem a fizikai testről van szó, hanem a lélekről. Ez alól volt néhány kivétel, amikor egyes személyek szelleme a halál után nem vált eggyé az Erővel, hanem megmaradt a fizikai világban, általában egy bizonyos helyhez kötve: mint például Ajunta Pall szelleme, aki a sírjában kísértett, vagy Exar Kun szelleme, aki a Yavin IV ősi templomaihoz volt láncolva. De ez nagyon ritkán fordult elő.
„There is no death, there is the Force.”, azaz magyarul „Nincs halál, az Erő van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
A jedik a legveszélyesebb munkát végezték a Galaxisban, a küldetéseik során gyakran kerültek olyan helyzetekbe, amikor az életüket kellett kockáztatni (és nem csak háborúk idején). És bár az Erő emberfeletti képességekkel ruházta fel őket, sokszor ez sem volt elég. A jedik közül csak keveseknek adatott meg az, hogy „ágyban, párnák közt” haljanak meg, mint például Yoda Mester. Sokkal gyakrabban fordult elő a korai, erőszakos halál. Fontos volt tehát, hogy a jedik felkészüljenek erre, hogy bármikor képesek legyenek az életüket adni a Köztársaságért.
Tehát a Jedi Kód utolsó sora nem azt jelentette, hogy a jedik ne haltak volna meg (még ha az egyszerű emberek gyakran egyfajta halhatatlan/elpusztíthatatlan lényeknek is gondolták őket). Ezt a sort inkább úgy kell értelmezni, hogy jedik számára a halál mást jelentett, mint az átlagember számára. A Galaxis legtöbb lakója tragédiaként élte meg a körülötte élők halálát, ennek megfelelően pedig a saját halálához is félelemmel viszonyult, s próbált még csak nem is gondolni rá. A jedik azonban nem így vélekedtek a halálról.
Ők ugyanis úgy vélték, hogy amikor valaki meghal, akkor a szelleme, a lelke „eggyé válik az Erővel”. Másképpen megfogalmazva a lelki energiája beleolvad a Galaxist összetartó energiába. Ha ez megtörtént, akkor az egyén lelke megszűnik létezni, az teljes mértékben „feloldódik” az Erőben. Ez lényegében a „porból lettünk, porrá leszünk” elképzelés egy alternatív verziója, csak itt nem a fizikai testről van szó, hanem a lélekről. Ez alól volt néhány kivétel, amikor egyes személyek szelleme a halál után nem vált eggyé az Erővel, hanem megmaradt a fizikai világban, általában egy bizonyos helyhez kötve: mint például Ajunta Pall szelleme, aki a sírjában kísértett, vagy Exar Kun szelleme, aki a Yavin IV ősi templomaihoz volt láncolva. De ez nagyon ritkán fordult elő.
2011. november 10., csütörtök
Star Wars - Elemzés - Jedi Kód - „Nincs káosz, harmónia van.”
A következő bejegyzésben a negyedik sor kerül elemzésre, mely a következőképpen szól:
„There is no chaos, there is harmony.”, azaz magyarul „Nincs káosz, harmónia van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
Ez a sor a jediknek a világegyetemhez való alapvető viszonyulását fejezi ki. A jedik úgy vélték, hogy az univerzum, és az Erő folyamatosan a harmóniára, egy egyensúlyi állapotra törekszik. Ez a harmónia egy nagyon összetett, bonyolult dolog, és nem úgy kell elképzelni, mint valami idilli állapotot: az egyensúlyhoz hozzátartoznak a „jó” és a „rossz” dolgok egyaránt. A „jó” és a „rossz” egyébként is nagyon szubjektív dolgok, hiszen az, ami az egyik ember számára jó dolog, az a másik ember számára rossz. A jedik szerint tehát az életben minden eseménynek, történésnek értelme van, ezek mind-mind egy nagyobb egész részei, minden egy nagyobb célnak van alárendelve, ennek az egyensúlyi állapotnak. Nem tagadják, hogy vannak az életben fájdalmas, kellemetlen élmények, események, de úgy vélik, ezek az élet részei, és bizonyos szempontból ezek ugyanúgy szükségesek, mint a kellemes, örömteli dolgok.
„There is no chaos, there is harmony.”, azaz magyarul „Nincs káosz, harmónia van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
Ez a sor a jediknek a világegyetemhez való alapvető viszonyulását fejezi ki. A jedik úgy vélték, hogy az univerzum, és az Erő folyamatosan a harmóniára, egy egyensúlyi állapotra törekszik. Ez a harmónia egy nagyon összetett, bonyolult dolog, és nem úgy kell elképzelni, mint valami idilli állapotot: az egyensúlyhoz hozzátartoznak a „jó” és a „rossz” dolgok egyaránt. A „jó” és a „rossz” egyébként is nagyon szubjektív dolgok, hiszen az, ami az egyik ember számára jó dolog, az a másik ember számára rossz. A jedik szerint tehát az életben minden eseménynek, történésnek értelme van, ezek mind-mind egy nagyobb egész részei, minden egy nagyobb célnak van alárendelve, ennek az egyensúlyi állapotnak. Nem tagadják, hogy vannak az életben fájdalmas, kellemetlen élmények, események, de úgy vélik, ezek az élet részei, és bizonyos szempontból ezek ugyanúgy szükségesek, mint a kellemes, örömteli dolgok.
2011. november 9., szerda
Star Wars - Elemzés - Jedi Kód - „Nincs tudatlanság, tudás van.”
A most következő bejegyzésben a második sor kerül elemzésre, mely a következőképpen szól:
There is no ignorance, there is knowledge.”, azaz magyarul „Nincs tudatlanság, tudás van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
Azt hiszem, a Jedi Kódnak ez a sora a legegyértelműbb: Ahhoz, hogy egy jedi a feladatát maradéktalanul el tudja látni, a képzése folyamán széleskörű elméleti és gyakorlati tudásra, jártasságokra/képességekre kellett szert tennie. Megpróbálom pontokba szedni, hogy pontosan miféle tudással is kellett rendelkeznie egy jedinek (természetesen a teljesség igénye nélkül).
I. „Szakma-specifikus” tudás: Azzal a tudással kezdeném, ami a jedik sajátja, ami megkülönbözteti a jedit az „egyszerű halandó”-tól. Itt két dolgot lehet megemlíteni.
1. Fénykard használata, és elkészítésének tudománya: A fénykard „… volt a jedi lovagok előírásos fegyvere. … Elegáns fegyver. És persze jelkép is volt. Mert sugárvetőt vagy lángvágót akárki tud használni, de aki fénykarddal jól tudott bánni, arról sejteni lehetett, hogy nem akárki.” „Egy jedinek a fénykardja a legbecsesebb tulajdona … Magánál kell tartania azt mindenkor. …Ez a fegyver az életed.” Ezek az idézetek Kenobi Mestertől valók, és úgy gondolom, sokat elmondanak a jedi és a fénykard viszonyáról. A jedik egyetlen kézzelfogható fegyvere a fénykard volt, ezt a fegyvert azonban emberfeletti módon voltak képesek használni. A fénykard használatának számos módja volt, ezek a vívóstílusok, vagy más néven formák (Most nem sorolom fel őket). A különböző formáknak megvolt a maguk erőssége és gyengéje, mindegyik más-más szituációban volt jól hasznosítható: az Ataru-t például egy-egy elleni küzdelem esetén, míg a Shii-Cho több ellenféllel való küzdelemben volt eredményes. A jedi a képzése folyamán több ilyen formát is megtanult, különböző szinten: volt, amit jobban, volt, amit kevésbé jól tudott használni. Általában egy-két olyan stílus volt, amit mesteri szinten tudott művelni. Azonban nem csak a fénykard használatát sajátították el a jedik, hanem a készítését is megtanulták, a jedivé válás egyik kritériuma volt, hogy a tanítvány elkészítse saját fénykardját.
There is no ignorance, there is knowledge.”, azaz magyarul „Nincs tudatlanság, tudás van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
Azt hiszem, a Jedi Kódnak ez a sora a legegyértelműbb: Ahhoz, hogy egy jedi a feladatát maradéktalanul el tudja látni, a képzése folyamán széleskörű elméleti és gyakorlati tudásra, jártasságokra/képességekre kellett szert tennie. Megpróbálom pontokba szedni, hogy pontosan miféle tudással is kellett rendelkeznie egy jedinek (természetesen a teljesség igénye nélkül).
I. „Szakma-specifikus” tudás: Azzal a tudással kezdeném, ami a jedik sajátja, ami megkülönbözteti a jedit az „egyszerű halandó”-tól. Itt két dolgot lehet megemlíteni.
1. Fénykard használata, és elkészítésének tudománya: A fénykard „… volt a jedi lovagok előírásos fegyvere. … Elegáns fegyver. És persze jelkép is volt. Mert sugárvetőt vagy lángvágót akárki tud használni, de aki fénykarddal jól tudott bánni, arról sejteni lehetett, hogy nem akárki.” „Egy jedinek a fénykardja a legbecsesebb tulajdona … Magánál kell tartania azt mindenkor. …Ez a fegyver az életed.” Ezek az idézetek Kenobi Mestertől valók, és úgy gondolom, sokat elmondanak a jedi és a fénykard viszonyáról. A jedik egyetlen kézzelfogható fegyvere a fénykard volt, ezt a fegyvert azonban emberfeletti módon voltak képesek használni. A fénykard használatának számos módja volt, ezek a vívóstílusok, vagy más néven formák (Most nem sorolom fel őket). A különböző formáknak megvolt a maguk erőssége és gyengéje, mindegyik más-más szituációban volt jól hasznosítható: az Ataru-t például egy-egy elleni küzdelem esetén, míg a Shii-Cho több ellenféllel való küzdelemben volt eredményes. A jedi a képzése folyamán több ilyen formát is megtanult, különböző szinten: volt, amit jobban, volt, amit kevésbé jól tudott használni. Általában egy-két olyan stílus volt, amit mesteri szinten tudott művelni. Azonban nem csak a fénykard használatát sajátították el a jedik, hanem a készítését is megtanulták, a jedivé válás egyik kritériuma volt, hogy a tanítvány elkészítse saját fénykardját.
2011. november 8., kedd
Star Wars - Elemzés - Jedi Kód - "Nincs szenvedély, higgadtság van.”
Habár most a második sornak kellene következnie, most mégis a harmadik sor kerül elemzésre, mivel tartalmilag ez szorosan kapcsolódik az első sorhoz. Tehát akkor jöjjön a harmadik sor, mely a következőképpen szól:
„There is no passion, there is serenity.”, azaz magyarul „Nincs szenvedély, higgadtság van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
A szenvedély, szenvedélyesség lényegében arról szól, hogy az ember miként éli meg az érzelmeit, illetve, hogy az érzelmek milyen mértékben befolyásolják a tetteit. Természetesen a jediknek is vannak érzelmeik, hiszen mind érző lények. Érzelmeiket bizonyos határok között meg is élik, és ki is fejezik a környezetük felé: örömüket, bánatukat, gyászukat. Itt a kulcsszó azonban a "bizonyos határok között". Ugyanis a jedik úgy vélik, hogy az érzelmeket kontrollálni kell; nem szabad hagyni, hogy az érzelmek irányítsák az embert, mert az igen könnyen a sötét oldal felé vezet.
Egyes érzelmeket különösen veszélyesnek tartanak, mint például a harag, a düh, és ennek egyik lehetséges előzménye, a félelem (a félelem ugyanis megbénít, ami frusztrációhoz vezet, ami pedig agresszióhoz), ezek az érzelmek a sötét oldal szerves részei. Ahogy Yoda mester mondta: „…a harag, a félelem, az erőszak, ez mind a Sötét Oldal.” De minden érzelemről úgy tartották, hogy ha túlzott mértékben befolyásolja a jedi gondolatait, és ezen keresztül tetteit, az káros hatással lehet a jedi személyiségére.
„There is no passion, there is serenity.”, azaz magyarul „Nincs szenvedély, higgadtság van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
A szenvedély, szenvedélyesség lényegében arról szól, hogy az ember miként éli meg az érzelmeit, illetve, hogy az érzelmek milyen mértékben befolyásolják a tetteit. Természetesen a jediknek is vannak érzelmeik, hiszen mind érző lények. Érzelmeiket bizonyos határok között meg is élik, és ki is fejezik a környezetük felé: örömüket, bánatukat, gyászukat. Itt a kulcsszó azonban a "bizonyos határok között". Ugyanis a jedik úgy vélik, hogy az érzelmeket kontrollálni kell; nem szabad hagyni, hogy az érzelmek irányítsák az embert, mert az igen könnyen a sötét oldal felé vezet.
Egyes érzelmeket különösen veszélyesnek tartanak, mint például a harag, a düh, és ennek egyik lehetséges előzménye, a félelem (a félelem ugyanis megbénít, ami frusztrációhoz vezet, ami pedig agresszióhoz), ezek az érzelmek a sötét oldal szerves részei. Ahogy Yoda mester mondta: „…a harag, a félelem, az erőszak, ez mind a Sötét Oldal.” De minden érzelemről úgy tartották, hogy ha túlzott mértékben befolyásolja a jedi gondolatait, és ezen keresztül tetteit, az káros hatással lehet a jedi személyiségére.
2011. november 7., hétfő
Star Wars - Elemzés - Jedi Kód - "Nincs érzelem, béke van"
Az elkövetkező néhány blogbejegyzésben a Jedi Kódot fogom elemezni, magyarázni. Amiket leírok, természetesen az én szubjektív véleményem, tehát nem valami hivatalos állásfoglalás, habár az elemzés azokon a könyv-, film- és játékélményeimen alapul, melyeket a Star Wars Univerzumában való kalandozásaim során éltem át.
Bevezetőként jöjjön a Jedi Kód (Jedi Code), ez az alap változat, annak is az öt soros formája (egyes helyeken lehet vele olyan formában is találkozni, ahol a negyedik sor hiányzik):
Először angolul:
There is no emotion, there is peace.
There is no ignorance, there is knowledge.
There is no passion, there is serenity.
There is no chaos, there is harmony.
There is no death, there is the Force.
Bevezetőként jöjjön a Jedi Kód (Jedi Code), ez az alap változat, annak is az öt soros formája (egyes helyeken lehet vele olyan formában is találkozni, ahol a negyedik sor hiányzik):
Először angolul:
There is no emotion, there is peace.
There is no ignorance, there is knowledge.
There is no passion, there is serenity.
There is no chaos, there is harmony.
There is no death, there is the Force.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)