Habár most a második sornak kellene következnie, most mégis a harmadik sor kerül elemzésre, mivel tartalmilag ez szorosan kapcsolódik az első sorhoz. Tehát akkor jöjjön a harmadik sor, mely a következőképpen szól:
„There is no passion, there is serenity.”, azaz magyarul „Nincs szenvedély, higgadtság van.”
Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:
A szenvedély, szenvedélyesség lényegében arról szól, hogy az ember miként éli meg az érzelmeit, illetve, hogy az érzelmek milyen mértékben befolyásolják a tetteit. Természetesen a jediknek is vannak érzelmeik, hiszen mind érző lények. Érzelmeiket bizonyos határok között meg is élik, és ki is fejezik a környezetük felé: örömüket, bánatukat, gyászukat. Itt a kulcsszó azonban a "bizonyos határok között". Ugyanis a jedik úgy vélik, hogy az érzelmeket kontrollálni kell; nem szabad hagyni, hogy az érzelmek irányítsák az embert, mert az igen könnyen a sötét oldal felé vezet.
Egyes érzelmeket különösen veszélyesnek tartanak, mint például a harag, a düh, és ennek egyik lehetséges előzménye, a félelem (a félelem ugyanis megbénít, ami frusztrációhoz vezet, ami pedig agresszióhoz), ezek az érzelmek a sötét oldal szerves részei. Ahogy Yoda mester mondta: „…a harag, a félelem, az erőszak, ez mind a Sötét Oldal.” De minden érzelemről úgy tartották, hogy ha túlzott mértékben befolyásolja a jedi gondolatait, és ezen keresztül tetteit, az káros hatással lehet a jedi személyiségére.
Nézzünk egy példát, legyen az öröm érzése: Az ifjú jedi tanítvány képzése folyamán sikeresen halad előre, jól teljesít, ez pedig természetszerűleg örömmel tölti el. De ha nem figyel az érzelmeire és gondolataira, a jó teljesítménye miatt érzett öröm büszkeséggé válik, az pedig önteltséggé. Önteltsége miatt elkezdi magát felsőbbrendűnek érezni társainál, akiket lenéz, és csak eszköznek tekinti őket saját fejlődésének elősegítéséhez. És ha valamelyik már arra sem jó, akkor megöli. Ez történt Desann esetében, aki ily módon vált sötét jedivé.
Egy igen fontos különbség a jedik és a sithek között, hogy míg a jedik az érzelmeik kontrollálására törekszenek, a sithek pont ellenkezőleg, szabadjára eresztik minden érzelmüket. A jedik mindig higgadtak, a sithek szenvedélyesek, az Erő más-más aspektusát használják ki. Nagyon jól szemlélteti ezt az a jelenet az első epizódban, mikor Qui-Gon Mault üldözi, de egy szervízfolyosón az energiapajzsok megállásra kényszerítik őket. Figyeljétek meg a két fél viselkedését. Qui-Gon leül és meditál, rendet teremt az elméjében, megnyugszik, és így hangolódik rá az Erőre. Ezzel szemben Maul fel-alá járkál, láthatóan egyre csak szítja magában a haragot, szinte hergeli magát, mert ő így merít erőt a Sötét oldalból.
Tehát a jedi feladata az, hogy megismerje érzéseit, érzelmeit, és megtanulja azokat megfelelően kezelni. A lényeg, hogy racionális kontroll alatt tartsa őket, hogy a jedit mindig a józanész irányítsa tetteiben. A jedi soha nem hagyhatja, hogy az érzelmek eluralkodjanak rajta, mindig higgadtnak, nyugodtnak kell lennie. A jedi ily módon hangolódik rá az Erőre, a Világos Oldal erejét így lehet használni. Mert ha a jedit az érzelmei irányítják, akkor már a Sötét Oldalt használja, és ha ez egy bizonyos ponton túllép, akkor megszűnik jedi lenni.
Most nézzük azt, hogy ennek a sornak mi a mondanivalója a mai ember számára:
A személyes véleményem az, hogy nagyon fontos dolog, hogy megéljük az érzelmeinket: az örömöt, a boldogságot éppúgy, mint a bánatot, a gyászt. És még a "legveszélyesebbekkel": a félelemmel, és haraggal is lehet mit kezdeni.
Ha örülünk, akkor örüljünk tiszta szívből, és nevessünk, a nevetés senkinek sem árt, sőt még hasznos is az egészségünkre nézve.
Ha szomorúak vagyunk, sírjunk nyugodtan, ezáltal megkönnyebbülünk. Mindenkinek van egy barátja, vagy közeli hozzátartozója, kinek vállán kisírhatja magát, ha még sincs, akkor egy párna biztos akad valahol. A lényeg, hogy ne fojtsuk magunkba a bánatunkat, mert az viszont árt az egészségünknek.
Ha félünk valamitől, akkor nézzünk szembe vele, küzdjünk meg vele. Mint tudjuk, a bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem azt, hogy képesek vagyunk felülemelkedni a félelmünkön. Ha ezt megtesszük, akkor nagyobbak, jobbak leszünk, fejlődünk.
Az agresszió, a düh levezetésének is megvannak a konstruktív módjai: sportoljunk, vagy püföljük a homokzsákot, esetleg üljünk le a számítógép elé, és játszunk valami jó akciójátékokal. A lényeg itt is az, hogy levezessük a feszültséget, és ne fojtsuk magunkba.
Eddig látszólag a Jedi Kód ellen beszéltem. De ez koránt sincs így. Amit eddig írtam, igaz: meg kell élni az érzelmeinket, nem szabad elfojtani. De mindennek megvan a maga helye és ideje. Én is úgy vélem, hogy az érzelmeket bizonyos mértékű kontroll alatt kell tartani, olyan értelemben, hogy én határozom meg azt, hogy mikor engedek szabad folyást neki. Tehát a kontrollra szükség van, de az nem azt jelenti, hogy sosem szabad hagyni, hogy az érzelmeink irányítsanak. Bizonyos esetekben jó az és kívánatos. Csak nem mindig. Tehát a lényeg, hogy egyfajta egyensúlyt kell ebben találni: egyes szituációkban az érzelmeknek, másokban a józanésznek kell irányítani.
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.