Star Wars - Elemzés - Jedi Kód - „Nincs halál, az Erő van.”

Most pedig következzen a Jedi Kód ötödik, utolsó sorának elemzése, a sor a következőképpen szól:

„There is no death, there is the Force.”, azaz magyarul „Nincs halál, az Erő van.”

Először nézzük, mit is értettek ez alatt a jedik:

A jedik a legveszélyesebb munkát végezték a Galaxisban, a küldetéseik során gyakran kerültek olyan helyzetekbe, amikor az életüket kellett kockáztatni (és nem csak háborúk idején). És bár az Erő emberfeletti képességekkel ruházta fel őket, sokszor ez sem volt elég. A jedik közül csak keveseknek adatott meg az, hogy „ágyban, párnák közt” haljanak meg, mint például Yoda Mester. Sokkal gyakrabban fordult elő a korai, erőszakos halál. Fontos volt tehát, hogy a jedik felkészüljenek erre, hogy bármikor képesek legyenek az életüket adni a Köztársaságért.
Tehát a Jedi Kód utolsó sora nem azt jelentette, hogy a jedik ne haltak volna meg (még ha az egyszerű emberek gyakran egyfajta halhatatlan/elpusztíthatatlan lényeknek is gondolták őket). Ezt a sort inkább úgy kell értelmezni, hogy jedik számára a halál mást jelentett, mint az átlagember számára. A Galaxis legtöbb lakója tragédiaként élte meg a körülötte élők halálát, ennek megfelelően pedig a saját halálához is félelemmel viszonyult, s próbált még csak nem is gondolni rá. A jedik azonban nem így vélekedtek a halálról.
Ők ugyanis úgy vélték, hogy amikor valaki meghal, akkor a szelleme, a lelke „eggyé válik az Erővel”. Másképpen megfogalmazva a lelki energiája beleolvad a Galaxist összetartó energiába. Ha ez megtörtént, akkor az egyén lelke megszűnik létezni, az teljes mértékben „feloldódik” az Erőben. Ez lényegében a „porból lettünk, porrá leszünk” elképzelés egy alternatív verziója, csak itt nem a fizikai testről van szó, hanem a lélekről. Ez alól volt néhány kivétel, amikor egyes személyek szelleme a halál után nem vált eggyé az Erővel, hanem megmaradt a fizikai világban, általában egy bizonyos helyhez kötve: mint például Ajunta Pall szelleme, aki a sírjában kísértett, vagy Exar Kun szelleme, aki a Yavin IV ősi templomaihoz volt láncolva. De ez nagyon ritkán fordult elő.
A jedik úgy gondolták, a halál az élet természetes velejárója, nem pedig valamiféle tragikus esemény: ha valaki a környezetünkből meghal, még ha túl korán, erőszakos módon, vagy értelmetlenül is, azt el kell fogadni; habár egy élet véget ért, az Erő körforgása halad tovább. Yoda mester így beszélt erről: „A halál az élet természetes része. Örömmel gondolj azokra, akik végre egyesülnek az Erővel. Ne gyászold őket. Ne fogózz beléjük.” A saját halálukhoz is hasonló módon viszonyultak: természetesen próbálták azt minél tovább elkerülni, de mindig készen álltak a halálra, és ha eljött az idejük, akkor elfogadták a halált, és nyugodt lélekkel távoztak az élők sorából. Mert „Ez a dolgok rendje… és az Erő rendje.”
A jedik évezredeken át így viszonyultak a halálhoz, az elmúláshoz. A Köztársaság alkonyának idején azonban történt valami, ami új értelmet adott a Jedi Kód utolsó sorának. Qui-Gon Jinn „felfedezte a Whill Krónikák ősi titkát.” „Rálelt az útra, amely visszavezet az Erő honából”, és így „… sikerült elérnie a halhatatlanságot.” Qui-Gon Mester megtalálta a módját annak, hogy a halál után hogyan váljon úgy eggyé az Erővel, hogy közben meg tudja őrizni az öntudatát, tehát a szelleme megmaradt egy különálló egésznek, nem olvadt bele az Erőbe. A pontos módszerről sokat nem tudni, de a lényeg az, hogy a halhatatlansághoz az önzetlenség, az én elengedése, a könyörület, a szeretet vezet. Qui-Gon Mester aztán megtanította erre a módszerre Yoda Mestert és Kenobi Mestert is, akik aztán tovább is fejlesztették azt: míg Qui-Gon szelleme csak beszélni tudott, Yoda és Obi-Wan szelleme képes volt fizikailag is megjelenni, áttetsző hologramhoz hasonló kép formájában. Innentől kezdve a jedik számára elérhetővé vált az örök élet, ezáltal a Jedi Kód utolsó sora bizonyos értelemben szó szerinti jelentésre tett szert.

Most nézzük azt, hogy ennek a sornak mi a mondanivalója a mai ember számára:

Arról nem írnék, hogy mi történik a halál után. Úgy vélem, ez leginkább személyes hit kérdése, itt általános érvényű tanulságot nemigen lehetne megfogalmazni. Nekem egyébként személyesen nincs is konkrét elképzelésem vagy hitem erről. Az az álláspontom, hogy erre a kérdésre a választ minél később szeretném megtudni.
A halálhoz való viszonyulás azonban egy elég fontos téma, hiszen előbb utóbb mindannyian szembekerülünk vele. Én eben a kérdésben maximálisan egyetértek a jedikkel: a halál az élet természetes része, mátrixosan megfogalmazva: „aminek kezdete van, véget is ér egyszer”. Ez a természet rendje, ez a világ így működik. Mindezt persze nehéz elfogadni, ha rólunk vagy valamelyik szerettünkről van szó, még nehezebb, ha a halál túl korán, erőszakos, értelmetlen módon történik.
A hozzánk közel álló személy elvesztése a legfájdalmasabb dolog az életben. Ezt a fájdalmat, a veszteséget feldolgozni egy hosszú, nehéz folyamat, tehát fontos, hogy ilyenkor megfelelő időt fordítsunk a gyászra. A lényeg, hogy nem szabad elfojtanunk az érzelmeinket, meg kell élnünk azokat teljes mértékben. Fontos, hogy beszéljünk az érzéseinkről valakivel, akiben megbízunk, sokat segít, ha kibeszéljük magunkból a fájdalmunkat. Persze a gyásznak van egy olyan szakasza, amikor az ember egyedül szeretne lenni, de ne zárkózzunk el teljesen az emberektől, mert az csak rosszabbá teszi a helyzetet. Tehát a gyászt meg kell élni, de ez nem azt jelenti, hogy bele kell mélyedni az önsajnálatba, ne hagyjuk, hogy a gyász eluralkodjon rajtunk!
Mindenki életében eljön a pillanat, amikor élete utolsó szakaszához ér, mikor érte jön el a halál. Hogy mikor, és mi módon, az különösebben nem érdekes. A lényeg, hogy ha valaki számára eljött az idő, akkor képes legyen ezt méltósággal elfogadni. Ehhez az szükséges, hogy éljük az életünket; tudom, hogy közhely, de igaz: úgy kell élnünk, hogy bármikor is jön el értünk a halál, elmondhassuk, hogy volt értelme az életünknek. Éljünk teljes életet, próbáljunk ki mindent, ami érdekel, éljünk át minden boldog pillanatot, élvezzük az életet. És akkor nyugodt lélekkel fogunk távozni az élők sorából.